Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

102 Különös kereskedelmi meghatalmazott hatásköre. 1876:XXXVII. A. Károlyt az összes fa vételére jogosítottnak azért, mert a ki 40 kbm, 43 g fát vesz, az többre is fel van hatalmazva, el nem fogadható, mert: 1. ha alp. azt vitatja, hogy a vétel feltételes volt és azon esetre, ha csak az átvett rönköket tartja meg, ennek ára kerek 1000 forint fizetésből felp.-nek puszta állításának valóságára és az alp.-ileg tényleg átvett 40 köbméte- fánál többnek vételi jogosultságára következtetni nem lehet; 2. valamint A. Károlynak feltétlen megbízására alapított jóhiszeműségét sem tudja felp. semmivel sem támogatni, mert a bekövetkezett tények azt mutatják, hogy csak a kifizetett árut adta át a vevőnek, a többi fára nézve pedig felp.-nek módjában állott volna a közbenjárónak meghatalmazott jogkörét megtudakolni. Ha ezt elmulasztotta és alp.-nek olyan tényét, mely az ő jóhiszeműségét kelthette, megjelölni nem tudja: felp.-nek azon érvelése, hogy ő a nevezett közbenjárót a többi fa vételére is megbízottnak tekinthette,, alaptalan. Miután tehát a nevezett közbenjáró A. Károly jelzett meghatalmazotti minőségében a Kt. 43. §-a szerint nem bírt jogkörrel arra, hogy ffelp.-nek összes kőrisfarönkjeit megvásárolja, egyébként pedig ilyen vételre kiterjedő külön megbízást vagy utólagos jóváhagyást felp. bizonyítani nem tudott: következik, hogy alp. a felp.-nél visszamaradt kereseti áruk tekintetében felp.-sel szemben kötelezve nem lett, még azon esetben sem, ha A. Károly felp.-nek összes fáit feltétlenül megvette volna, minél fogva a keresetet elutasítani kellett. (1900. október 22. 6366. sz.) Pécsi T.: A kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alp.-nek azon beismerésével, hogy A. Károly hivatalnokát nagyobb mennyiségű kőrisfarönkök vételére felhatalmazta; továbbá 0. Ignácz tanúnak azzal a vallomásával, hogy A. Károly Barcstelepen alp. részére többször vett át fákat, valamint S. Sándor tanúnak azon vallomásával, hogy A. Károly ugyancsak alp. részére B.-től is 100 kbm. fát vásárolt, ugy nemkülönben a póttárgyalás alkalmával alp. részéről felhozott sürgönyök tartalmából: a kir. Ítélőtábla bizonyítottnak látja, hogy A. Károly alp.-nek üzletköréhez tartozó kőrisfarönkök vételére nézve alp.-nek kereskedelmi meghatalmazottja volt. Való ugyan, hogy az 1875 : XXXVII. tcz. 43. §-a értelmében a kereskedelmi meghatalmazott jogköre kiterjed mindazon jogcselekményekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek és hogy a kereskedelmi mugnatalmazott által ekként kötött jogügyletek a megbízóra kötelezők; minthogy azonban az egyes vagy bizonyos nemű ügyletekre vonatkozó felhatalmazás a hitelben vásárlásra rendszerint ki nem terjed, s a kereskedelmi megbízott által hit;lre történt vételi jogügylet, a mennyiben arra külön megbízása nem volt, vagy a mannyiben azt a megbízó utólag jóvá nem hagyja, a megbízóra nézve nem kötelező; minthogy továbbá felp. keresete a hitelbe vásárolt fák vételárára éa ezzel kapcsolatosan a fák át nem vételéből származó kára megtérítésére irányul; s minthogy felp. azt, hogy A. Károly hitelre vásárlásra feljogosítva volt, vagy hogy ezt a megbízó alp. utólag jóváhagyta volna, neiv