Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

1874 : XXXIV. t.-cz. 39. §. 91 zései alkalmazandók. Hogy pedig a pénzbírság, mint a büntető törvénykönyvek életbeléptetését megelőzött törvényekben és bírói gyakorlatban elfogadva volt kifejezés egyenlő értékűnek veendő a törvénykönyvek életbelépése óta használandó pénzbüntetés kifejezéssel: az nyilvánvaló az Élt. 13. §-ából, ahol már a pénzbírság helyett a pénzbüntetés szó van használva, mint az előbbivel azonos fogalom!. Ennélfogva megsértette a törvényt mindkét alsóbirósági Ítélet annyiban, a mennyiben vádlott be nem hajthatás esetén elzárásra átváltoztatandó pénzbüntetés helyett pénzbírságra ítéltetett és az is kimondatott, hogy a pénzbírság behajthatlanság esetén elzárásra át nem változtatható. (1901. junhs 30. 3816. sz.) = Azonos: Bpesti T. 87. jan. 24. 781-, mely szerint: a zugirászat kihágás lévén, a kihágásra megá lapított jé zbüntetést ( ug rászatr.ál = pénzbírságot) pedig behajthatlaiság esatén a Ktk. 22. §-ban foglalt rendelkezéshez képest elzárásra át kell változtat ii:' a v. ellen kiszabott pénzbírság, halyesebben pénzbüntetés behajthatlanság esetére 5 (napi elzárásra volt átváltoztatandó. — Ellenkező határozatok: Bpesti T. 86. febr. 3. 33.113., mely szerint zugirászat esetén a pénzbüntetés behajthatlanság esetén se változtatható át szabadságvesztés-büntetéssé; — C. 88. máj. 29. 531-, mely szerint az életbeléptetési törvé..y az ügyvédi rendtartás 39. §-ban foglalt büntető rendelkezést, mi..t kivételes intézkedést egész hatályában iöntartvin: az ott meghatá. ózott bü.itetés nemét se változtatta meg, — minélfogva zugirászat esatén a büntetés törvényszerűen egyedül pénzbirságban állapitható meg; C. 90. dec. 18. 11-821., mely esetben pénzbírságot és nem pénzbüntetést szabott ki a C, mert az 1874. évi XXXIV. t.-czikk 34. §-a ezt igy rendeli: «A pénzbírság behajthatlansága esetén sem változtatható át s abadságvesztcs-b'. ntetésre, mert az idézett törvéiyczikk ezt meg nem engedi»; — C. 90. decz. 29. 12138., midőn az előbbi ité étben olvasható indokokból szintén pénzbírságot szabott ki, — végre: a Budapesti T. 93. okt. 24. tartott teljes ülésében hozott 3- sz. döntvénye mely a következeket mendja: «Tekintve, hogy az 1880. évi XXXVII. t.-cz.-nek 5. §-a hatályában fentartván az ügyvédi rendtartást tárgyazó ]874:XXXIV. t.-cz. 39. §-át, jóllehet az e §-ban kürlillrt zug.rászati cselekményt egyszersmind kihágásnak nyilvánította, ebből okszerűen még nem következik az, hogy a zugirászati cselekmény miatt pénzben kiszabott és «pénzbirságnakx nevezett büntetés alatt az 1879. évi XL. t.-cz. 15- §-ának 2. pontjában megnevezett «pénzbüntetés» értendő, mert a törvényben az sehol kimondxa nincs, hogy a «pénzblrság» büntetési nem megszüntettetett, vagy «pénzbüntetéssel» helyettesittetett, tek., hogy abból, hogy a zug'r'szat «kihágásnak>> nyilváníttatott, egyáltalában nem következik, hogy «pán/.b rjág» be nem hajthatása esetében egyszersmind szabadságvesztés-büntetésre szükségképp át is változtataidó, mert a teljes tartalma szerint hatályban tartott ügyvédrendlartás 39. §-ban elő.rt büntetési nem, illetve büntetési tételek misége és természete ezt a magyarázatot maga után nem vonja: ennélfogva a zugirászatra kiszabandó «pé::zbirság» behajthatlanság esetére szabadságvesztés-büntetésre át nem változtatandó.)) A zugirászat elévülése. 283. C: A zugirászat az Élt. 5. §-ának 3-ik pontja és az emiitett szakasz végbekezdése szerint kihálgásnak minősíttetett, s mint iiyen elévülés tekintetében a Kbtk. 31. §-ának intézkedése alá esik és igy a büntető eljárás, a tett elkövetése után hat hónap elmultával meg nem indítható. Minthogy tehát a budapesti ügyvédi kamara ügyészének 1880t október 18-án benyújtott vádfeljelent-sében E. P. Ö. ellenében a zig-