Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)
80 Ktk. 127., 129 §§. tátott volna, a Ktk. 127. §-ának 2. bekezdése alapján a tulajdon elleni kihágásnak tényálladékát képezi. (1882. május 23. 19535. sz. a.) C: A felebbezés visszautasittatik. (1883. április 3. 14872. sz. a.) Összebeszélés az árverés eredményének csökkentésére. 128. §. 252. E. J. ingatlanának árverése alkalmával K. L. és P- S. mint vevők jelentek meg. Az ingatlan K. L.-nak adatott el, mert legtöbbet igért. K- L. megelőző egyetértés alapján P. S.-nak 500 forintot űzetett annak fejében, hogy kezén hagyta az ingatlant. E p e s t i T.: Vádlottak beismerik, hogy E. J. ingatlanainak bíróilag történt árvéreztetése előtt megegyeztek, hogy mindketten árverezni fognak, és amelyikök legtöbbet igérő maradván, az ingatlanokat megveszi, a másiknak 500 frtot fog fizetni, mit K. L. mint vevő az árverés jóváhagyása után P. S.-nek tényleg ki is fizetett; ezen cselekmény a Ktk. 128. §-a alá eső és a szerint büntetendő kihágást képezi. (1882. máj. 23. 11286 sz. a.) C: A felebbezés hivatalból visszautasittatik. (1883. április 27. 13513/882. sz. a.) 253. H. Gy. nyilvános árverésen, midőn egy képre árvereztek, az egyik árverelőnek azt mondta, hogy adjon neki egy forintot és ő nem fog résztvenni az árverésen. A megszólított az ajánlatot visszautasította. B p e s t i T.: Az elsőbiróság ítélete megváltoztatikés vádlott a Ktk. 128. §-a alá eső tulajdon elleni kihágás vádja alól felmentetik, mert panaszló vádlottnak kérdéses ajánlatát visszautasítván, a vádlott terhére eső cselekmény a fentebbi kihágásnak csak kísérletét képezi, ez pedig a Ktk. 26. §-a szerint nem büntethető. (1882. szeptember 19. 33773. sz.) C: A felebbezés visszautasittatik. (1883. június 15. 627. sz. a. Gyanús dolog megszerzése: a) bűntettből és vétségből származó gyanús dolog. 129. §. 254. I—III. r. v.-ak éjszaka egy házi eb kiséretében Balassa-Gyarmaton keresztülmenve, csatlakozott hozzájuk az utczán egy általuk vadászebnek felismert kutya, ezt magukkal engedték menni, s Hontmegyében, mint állítólag kóbor gazdátlan kutyát, két ismeretlen embernek 50 kr.-ért eladták, a pénzt együttesen élelmi czikkek vásárlásával saját czéljaikra fordították. A kutyát V. István és H. István vették meg. Balassagyarmati j b.: A három első vádlott által elkövetett tény a Btk. 367. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétség tényálladékát képezi, mert a véletlenségből birlalatukba jutott kutyát jogtalanul elsajátították eladás által, a IV. és V. r. vádlottak által elkövetett tény a Ktk. 129. §-ában körvonalozott tulajdon elleni kihágás tényálladékát állapítja meg. Mert csak gyaníthatták, hogy a kutya, melyet megvettek, az eladók birlalásába tiltott módon juthatott. Bpesti T.: Hh. (1886. április 7. 7403. sz.) C: Fölebbezés visszautasittatik. (1887. jan. 26. 5426.)