Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

Ktk. 93., 94. §§• 63 Nagykanizsai jbg.: Vádlott azzal védekezik, hogy ő nem mehetett el, mert egyrészt lakásán volt több beteg, másrészt járáskörzetében, mint körorvosnak, több helyre kellett a jelzett napon kimennie s végre, hogy L. M.-né előtte nem is jelezte, hogy imminens veszély van. L. M.-né tanú megczáfolja vádlott azon védekezését, hogy nála több beteg volt, mert nevezett tanú azt vallja, hogy ő megvárta, mig vádlott lakásáról a betegek eltávoztak s már mikor senki sem volt ott, akkor beszélt vádlottal s hivta unokájához. Minthogy pedig vádlott még csak nem is állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy járáskörzetébe oly sürgősen kellett kimennie, hogy a panaszos meglátogatását igénybe vevő !/4—V2 órai időt nem nélkülözhette: — ezek szerint vádlott alapos okot felhozni nem tudván arra, hogy az orvosi segélynyújtást megtagadta oly esetben, midőn orvosi segélyre sürgős szükség volt, a Ktk. 93. §-ában meghatározott közegészség elleni kihágást elkövette. (1897. máj. 7. 1894. sz.) Pécsi T.: Hh. (1897. aug. 17. 2154. sz.) C: A felebbezés visszautasittatik. (1898. jan. 7., 11506/897.) 185. C: Tekintve, hogy özv. K. J. vádlott, midőn 1888. évi jan. hó 10-én déltájban a lebetegedését váró P. J.-néhoz hivatott, azonnal elment, a szüléshez szükségelt előkészületeket megtette és a betegnél esteli 7 óráig időzött és hogy P. J.-né állapota vádlott szülésznő távoztakor aggályra éppen semmi okot sem szolgáltatott, de egyelőre a szülés közelebbi bekövetkeztétől sem lehetett tartani, tekintetbe véve, hogy akkor, mikor az este másodszor hivatott, egy más betegnél házától távol volt; és tekintve, hogy az időközben íánggöacsöket kapott P. J.-né nem szülésznő, hanem szakértő orvos segélyére szorult; tekintve végre, hogy ezek szerint a vádlott első izben a szülészi szolgálatot meg nem tagadta és másodízben, midőn t. i. a beteg segélyét igénybe venni akarta, a mennyiben távol volt, meg sem tagadhatta: ezeknél fogva a nevezett vádlott ellen a \Kjtk. 93. és 94. §§-aiba ütköző kihágás ismérvei fel nem találhatók. (1888. decz. 6. 4870. sz.) 186. Zombori jbg.: Dr. S. N. vádlott B. J. beteg gyermekének gyógyszerész-orvos által irt vevényre az orvosságot daczára előbb nevezett kétszeri megjelenésének s daczára annak, hogy az orvosi vevényre «periculum in mora», tehát a sürgős veszélyt feltüntető jelzés feljegyeztetett, ki nem szolgáltatta és nevezettet a gyógyszertárból elutasította azon indokolással, hogy hozzon pénzt. Minthogy pedig az 1876: XIV. t.-cz. 127. §-a a gyógyszerésznek sürgős veszély esetében kötelességévé teszi, hogy a gyógyszereket hitelbe is adja ki; minthogy továbbá a sürgős veszélyt jelen esetben az orvosi vevényre vezetett azon jelzés: «periculum in mora» eléggé igazolja: dr. S. N. okleveles gyógyszerésznek, mint a gyógyszertártulajdonos helyettesének az orvosilag rendelt gyógyszer kiszolgáltatását megtagadni jogában nem