Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

St. 14., 25., 27. §§. 163 fenforgása daczára nem alkalmaztatott és T. V. vádlott büntethetőség hiányából föl nem mentetett. Perorvoslatuk arra támaszkodik, hogy T. V. czikke a fővárosi rendőrségnek hiven közölt iratai alapján Íratott. Ez a semmiségi panasz alaptalan. Az olyan hatósági iratok, melyek természetüknél vagy a törvény rendeleténél fogva titkosak, nem tartoznak azok közéj, a melyek a St. 14. §-a értelmében, habár hiven is, közölhetők. Nem szenvedhet kétséget, hogy a bűnvádi nyomozat és vizsgálat iratai, melyeknek nyivánosságra hozatala az eljárás sikerét veszélyeztetheti, már ezen okból is titkosaknak tekintendők; de titkosaknak nyilvánítja őket a Bp. is (63., 120. §-ai), a mennyiben megtekintésüket a hatósági közegeken kivül csak a terheltnek és védőjének és ezeknek is csak korlátozva engedi meg. (1904. decz. 14. 10.265.) Erkölcsi tanuk kihallgatása a Bp. rendelkezéseivel ellenkezik Ily tanuk kihallgatásának mellőzése nem semmiségi ok. 426. G: A főmagánvádló azért is jelentett be semmiségi panaszt,'25. §. (II. fej.) mert gr. A. A. s a vizsgálat során kihallgatott többi erkölcsi tanuk az 1848: XVIII. tcz. 25. §-a ellenére a főtárgyalásra nem idéztettek meg. Tekintve azonban, hogy a Bp. 561. §-a szerint a sajtóperekben is a <Bp. rendelkezései alkalmazandók; tekintve, hogy ehhez képest a bizonyitó eljárásra nézve is a Bp. XVIII. fejezetének szabályai irányadók, az e fejezetbeli 307. §. pedig utal a XIII. fejezetnek a tanukról szóló intézkedésére s ezzel a 102. §-ra is, mely szerint tanuként csak az hallgatandó ki, akinek tényekről van tudomása; tekintve, hogy az 1848 : XVIII. tcz. 25. §-a, mely oly tanuk kihallgatását engedi meg, kik nem a per tárgyát képező tényekről vallanak, hanem| a vádló erkölcsi értékéről mondanak' véleményt), a Bp. idézett alapvető szabályaival ellenkezik,^ igf/a áBp. 590. §-á;vlad s az il897: XXXIV. tcz. 27. §-ának 1. bekezdése értelmében hatályát vesztette. Ennek a magyarázat általános szabályai szerint nem mond ellene az idézett 27. §. 2. bekezdésének exemplicativ felsorolása. Ehhez képest az esküdtbíróság nem sértette a törvény elvét és a vád jogos érdekeit, midőn a hatályban nem levő intézkedést nem alkalmazta; a semmiségi panasz tehát alaptalan. (1904. nov. 10. 9194. sz.) Jogerős ítélettel sújtott elmemü újraközlése esetén a kiadó és a nyomdász felelőssége. Közzététel fogalma. 427 K. A. a «B. G. történet és közjogirása» czimü, sajtó utján meg- ^ „ jelent munkájának, khálysértést magukban foglaló részei miatt jogerősen elítéltetvén, később ugyané munkát az itélet szerint elkobozni rendelt részek kihagyásával újra kinyomatta, olymódon azonban, hogy az előszóban egész kiterjedésében közölte a kir. ügyész vádiratát, melyben a mii inkriminált tételei szószerint bennfoglaltatnak, az üresen hagyott helyeken pedig mindenütt utalt 11*