Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

152 St. 2., 13. §§. Ezek szerint a Bp. 437. §-a 5. pontjának esete forogván fenn, az esküdtbíróság ítéletének megsemmisítésével uj eljárás volt elrendelendő. (1904. márcz. 16. 2494.) Az autografia nyomtatvány. 2. §. 410. C: Autográfia 'utján többszörösitett irat nyomtatványt képez. Vájjon a nyomtatvány, a mennyiben az többeknek megküldetik, zárt borítékban vagy anélküi terjesztetik: a közzététel tekintetében közömbös (1887.^ jun. 10. 4650.) Lásd még a Btk. 63. §-ánál 87. sz. a. A fokozatos felelősség nemcsak az 1848 : XVIII. tcz.-ben meghatározott s az 1880: XXXVII. t. cz 7. § ban megjelölt sajtóvétségekre, hanem a sajtó utján elkövetett összes büntetendő cselekményekre kiterjed. Kivétel a Btk. 248. § 1. bekezdése alá eső szemérem elleni vétség. 13 411. A közvádló W. és H. terhelteket pusztán csak izgató nyomtatványok terjesztése miatt üldözte, de a nyomtatványokban foglalt sajtóvétség miatt panaszt nem tett. A szolnoki tsz. az indítványt végzéssel visszaadta a kir. ügyésznek, mivel annak megállapítása, vájjon a nyomtatvány foglal-e magában izgatást, az 1888. évi XXXVII. t.-cz. 7. §-a értelmében a sajtóbiróság hatásköréhez tartozik s igy ez van hivatva Ítélni a bűnösség kérdésében. B p e s t i T.: A kir. törvényszék végzését indokaiánál fogva és még azért is, mert az 1880. évi XXXVII. tcz, 7. §-ának 2. bekezdése értelmében nyomtatvány utján elkövetett büntettek és vétségek esetében a Btk.-nek a felelősséget tárgyazó mindazon intézkedései, a melyek az 1848. évi XVIII. tcz. 13. és 33. §-aival ellentétben állanak, nem alkalmazandók, hh. (1895. ápr. 18. 3434.) C: A kir. T. végzése hh. Indokok: Az 1878. évi V. tcz. az abban foglalt összes bűncselekményeket az általános (együttes) büntetőjogi feleősség alá vonta. Az 1880. évi XXXVII. tcz. (É. L. T.) 7. §-ának első bekezdése az 1848. évi XVIII. tcz.-ben foglalt sajtótörvény hatályának területén, a nyomtatvány utján (annak béltartalma által) elkövetett bűntettekre és vétségekre nézve a fokozatos és kizárólagos felelősség elvét fentartotta; és ennek folyományaképen az É. L. T. 7. §-ának második bekezdése kimondotta, hogy a Btk.-nek a felelősséget tárgyazó mindazon intézkedései, melyek az 1848. évi XVIII. tcz. 13. és 33. §-okból folyó felelősséggel ellentétben állanak, nem alkalmazandók. Minélfogva az 1848. évi sajtótörvény hatályának területén «sajtó utján» elkövetett bűntettekért és vétségekért az idézett sajtótörvényben megjelölt személyeken kívül senki felelősségre nem vonható, sőt azok is csak fokozatosan egymást kizáróan tartoznak felelősséggel és pedig az É. L. T. 39. §-ának 2. pontja értelmében az esküdtszék előtt, mely utóbbi szabály alól egyedül a Btk. 248. §. 1- bekezdésébe ütköző és az É. L.