Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

1894 : XII. t.-cz. 139 385. C: Vádlott a mezőn levő széntartóból, tehát épületből lopta el a lóherét; a lopás elkövetésének helye ezek szerint nem a mező, sem egyszerűen bekerített hely, hanem szilárd anyagból emelt épület volt. A lopás elkövetésének e most leirt helyéhez képest az 1894. évi XII. t.-czikk 93. §-ában emiitett kihágás esete nem foroghatván fenn, a minősítés tekintetében a kir. ítélőtábla Ítélete meg volt változtatandó. (1897. szept. 30. 10,788/896. sz.) 386. Vádlott egy megtöltött hat lövetű forgópisztolylyal felfegyverkezve, feszítő vasat, zsákot és kést magával vive, a V. Mihály sértett bekerített kertjébe bemászott avégből, hogy onnan szőlőt lopjon. De e szándékában a sértett által megakadályoztatván, futásnak eredt s e közben ijesztésül a sértett felé lőtt, ami alatt a kerítésen átmászni akart, de a sértett s annak fia elfogták s a; rendőrségnek átadták. Nagyváradi T.: Az 1894. évi XII. t.-cz. 93. §. a) pontja értelmében általában kihágást képeznek mindazok a lopások, a melyek az ott megjelölt helyeken: gyümölcsös kertben stb. követtettek el, ha a lopott dolog értéke 60 koronát meg nem halad. Ez elvi megállapítás alól a hivatolt törvény kivételt csak a Btk. 336. §-ban megjelölt különös minősítő körülmények mellett elkövetett lopásokra tesz, de ezek közül is kihágásnak minősiti, ha a 60 korona értéket meg1 nem haladó gazdasági terményeknek ellopása bekerített helyről bemászással vitetik véghez. A törvény eme rendelkezéséből következik, hogy az a körülmény, hogy jelen esetben a vádlott a gyümölcsös kertben a szőlőlopást fegyverviselés mellett kísérletté meg, a vádlott e cselekményét bűntetté nem minősiti. Vádlottnak e cselekménye csupán az 1894. évi XII. t.-cz. 93. §. a) pontja alá eső, magánvádra üldözendő kihágásnak a kísérletét képezné, a mi eltekintve attól, hogy a Isíéttett a végtárgyaláson vádját kifejezetten elejtette, büntető titon törvény szerint nem üldözhető, tehát e miatt a vádlottnak a bűnös volta sem állapitható meg. Vádlottnak az a további cselekménye azonban, hogy az üldözés elől menekülése közben ijesztésül a sértett felé lőtt, mintán nem merült fel arra nézve semmi terhelő adat, hogy a vádlottnak a szándéka másra, mint ijesztésre irányult volna, a Kbtk. 41. §-a alá eső közcsend elleni kihágás tényálladékát állapítja meg. (1899. decz. 21. 5271. sz.) C: Hh. (1900. febr. 13. 1105. sz.) 387. Vádlott, ki már 3-szor, legutóbb 1891-ben volt lopás vétsége miatt büntetve, egy kertben kisebb értékű gályákat tördelt le a fenyőfákról; mielőtt azonban azokat elvitte volna, rajtakapták. A t.-sz. és a T- a Btk. 333., 338. és 65. §§-ra alapították ítéleteiketC: Vádlott cselekménye a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-cz. 93. §-a értelmében kihágás lévén s az eme §-ban felsorolt és súlyosabb minősítést maguk !után vonó körülmények sem forogván fenn: ennélfogva tekintettel a Btk. 2. §-ára, s a mezőrendőri törvény 121. §-ára is, a minősítésre és ennek folytán a büntetésre nézve mind a két