Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

1889 : VI. t.-cz. 135 Helyi alkalmazásra előjegyzett nyugdíjas katonatiszt tiltott 61. § megesketése. (61. § d) p.) 374. C: A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokai bíróság felmentő ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az 1889: VI. tcz. 61. és 50. §§-ai alapján büntetendő a polgári tisztviselő, !ha helyi alkalmazásra előjegyzett nyugdíjas tisztnek házassága kötésénél a katonai hatóság engedélye nélkül közreműködik. E szakaszok alapján azonban a bűnösség a B. T. K. általános szabályai szerint csak akkor állapitható meg, ha a polgári tisztviselő tudta, vagy tudnia kellett, hogy az a nyugdíjas tiszt, kinek házasságkötésénél közreműködik, helyi alkalmazásra elő van jegyezve. Arra nézve nem merült fel bizonyiték, hogy vádlott tudta volna, miszerint K. Frigyes, kinek házasságkötésénél közreműködött, helyi alkalmazásra előjegyzett nyugdijas katonatiszt. Ama további kérdés elbírálásánál kellett-e M. J.-nek ezt tudnia, irányadók az 1894. évi XXXI. tcz. intézkedései. Ezen törvényczikk 36. §-a szerint a házasulok egyikének közel halállal fenyegető betegsége esetében a házasságot kihirdetés és felmentés nélkül is szabad megkötni, ha mindkét házasuló a polgári tisztviselő előtt kijelenti, hogy legjobb tudomásuk szerint köztük házassági akadály nem forog fenn. A jelen esetben a házasulandó férfi haldokló állapotban \ olt, következőleg a polgári tisztviselő jogosítva volt a házasság megkötésénél kihirdetés és felmentés nélkül közreműködni. Feleket kihallgatta, nem létezik-e házassági akadály közöttük. K. A. Frigyestől pedig arra nézve, hogy házassági akadály nincs-e és hogy a szolgálat alól felmentetett, katonai becsületszavát kivette. Ezekből kitűnik, hogy vádlott a házassági akadályoknak kipuhatolására a H. T. 36. §-ában megszabott kötelességének megfelelt és nem állitható az, hogy neki a K. Antal Frigyes hadköteléki viszonyát tudnia kellett volna. (1897. febr. 18. 918. sz.) Katonai kihágás elévülése. 375. C: B. M. vádlottnak az a mulasztása, hogy ő a sorozó bi- 67. § zottság előtt a kellő időben meg nem jelent és az a védekezése, hogy ő igenis megjelent, nem képez olyan ravasz fondorlatot, mely az 1889. évi VI. tcz. 47. §-a alá esnék, me(rt a védekezés minősége neki bűnül nem tudható be. Ellenben a vádlott jelzett mulasztása az 1889. évi VI. tcz. 44. §-ába ütközik és miután vádlott akkor, mikor a szolgabiró előtt ezen mulasztása miatt kérdőre vonatott, már életének 36. évét betöltötte, ezen szakasz 3. pontja alapján büntetendő. Ezen kihágás az idézett törvény 67. §-a szerint három év alatt évül el, mely időnek kezdőpontja nem az elmaradás napja, hanem a 36. életév betöltésének napja. Ettől a naptól, vagyis 1892. évi február hó 21-ikétől kezdve a bűnvádi eljárás folyamatba tételéig a három év le nem telt, következőleg elévülés nem forog fenn. (1894. jun. 19-én, 2961. sz.)