Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

132 1889 : VI. t.-cz. Katonai kedvezmény kieszközlése ravasz fondorlattal. (48. §.) 48. §. 369. özv. H. F.-né fia, H. S. közreműködésével V- L- ujfalusi jegyző által irt kérvényt adott be az ujonczfelszólamlási bizottsághoz, melyben azt kérelmezte, hogy H. S. nevű fia, mert ez a családfentartó és több ily számbavehető fia nincsen, a hadi szolgálat alól mentesittessék. Kérelmét családi értesítővel és községi bizonyitványnyal támogatta, mindegyikében elhallgatta azt, hogy van egy 18 éves másik fia is. A komáromi tsz. vádlottakat fölmentette, mivel tényleg csak H. S. volt a családfentartó. Győri T.: A véderő törvény 34. §-ának 1. pontja szerint a rendes tényleges szolgálat alól felmentendő: «az özvegy anyának egyetlen fia» ezzel az idézett szakasz 7. bekezdésének b) pontja értelmében egyenlő igényűnek tekintetik az is, «a kinek egyetlen fivére, vagy többi fivérei 18 évesnél ifjabbak». A törvény ezen világos rendelkezésénél fogva özv. H. F.-né, H. S. és V. L. tudták, mert tudniok kellett, miután a törvény nem tudásával nem védekezhetnek, hogy H. S., mint özvegy anyja nem egyedüli fiának a tényleges szolgálat alóli mentessége csakis abban az egyedüli esetben engedélyezhető, ha a csalidban több 18 évesnél idősebb fiu nincsen. Minthogy pedig a családban volt ilyen, az pedig nem tesz különbséget, hogy ő folyton idegen helyen, hol iskolában, ,hol pedig szünidő alkalmával másutt tartózkodó rokonainál volt és csak nagy ritkán jött a családhoz: ennélfogva, habár rokonainál és csak nagy ritkán jött a családhoz: ennélfogva, habár tényleg H. S. volt a család fentartója, kétségtelen, hogy özv. H. F.-né, H. S. és V. L. H. S.-nak a véderő törvény 34. §-ában megállapított, de őt a törvény szerint meg nem illető kedvezményt ravasz fondorlattal eszközölték ki és e kedvezmény kieszközlésénél mind a hárman egyformán közreműködtek: a nevezetteknek ez a cselekménye a véderő törvény 48. §-ába ütköző vétséget képez. (1896. márcz. 18. 525. sz.) C.: V. L. közs. jző vádlottra nézve az elsőfokú bíróság felmentő ítélete hagyatik helyben még különösen azért, mert mihelyt H. E. J. 1891. deczí. 35-áln sorozásra jelentkezett s igy vádlott megtudta, hogy özv. H. F.-nénak ezen fia is a 18-ik évet már meghaladta, erről jelentést tett a főszolgabírónak, ez eljárásával szemben pedig nem forog fenn bizonyíték arra nézve, hogy mikor néhány héttel későbben, 1892. jun. 16-án a községi bizonyítványban ismét azt igazolta, hogy özv. H. F.-né családjában változás elő nem fordult, s hogy H. ,.S. édesanyját jelenleg is fentartja, ezáltal ravasz fondorlattal szándékosan eltitkolni akarta volna azt, hogy özv. H. F.-nének Somán kivül még más tekintetbe vehető Ernő nevü fia is van. (1896. nov. 10. 7571. sz.) 370, C: Ifj. H. J. vádlott hamis érettségi bizonyítványt a cs. és kir. hadkiegészítő parancsnoksághoz az egyéves önkéntesség, tehát alkalmazás elnyerhetése végett mutatott be. Tekintve, hogy ifj. H. J. a hamis érettségi bizonyítványt, tartalmilag hamis voltát tudva, használta fel; továbbá tekintve, hogy Sz. G. akkor, midőn a hamis érettségi bizonyítványt ifj. H. J.-nek eladta,