Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

1885 : XXIII. t.-cz. 127 W. M.-t, mint a sor jegyosztály főnökét menti föl; jóllehet W. M.-nak ez a minősége egyáltalán igazolva nincs, s jóllehet W. M. a lecsatolt meghatalmazás szerint osak mint a vezérigazgatósálgot a ''tárgyaláson kép­viselő meghatalmazott szerepelt: a följelentést a ki.r. ítél "tábla, mint bűnvádi eljárásra alkalmatlant azért utasította el, mert abban nemi a részletügyletről szóló törvény ellen elkövetett kihágás panaszoltatik, ha­nem a feljelentéshez csatolt prospektusból származtatni vélt jogok érvé­nyesítése czéloztatik. A kérdés tárgyát ugyanis kizárólag az képezi, vájjon a feljelentéshez csatolt prospectus a panaszolt részvénytársasá­got kötelezi-e, vagy nem. Ennek elbírálása pedig a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. (1894. deczember 12-én, 11.338. sz.) C: A felebbezés visszautasittatik. (1895. fehr. 22. 945. sz.) 359. Bpesti T.: Elsőrendű vádlott, mint másodrendű vádlott által alkalmazott utazó ügynök sorsjegyeket adott el részletfizetésre. Az ily eladásokról az 1883:XXXI. toz. 5. §-a értelmében oly részletiveket éa nyugtákat kell kiállítani, melyek az üzleti könyv szelvényrészeit ké­pezik. (Más okiartot az idézett törvény nem enged meg. II. rendű vád­lott azonban I. rendű vádlottat nem kész részletivekkel utaztatta, hanem általa «Prospectusnak» nevezett oly nyomtatott okmányokkal, melyek­ben a részletiv kiszolgáltatását még csak további fizetés esetére igéri. Ez az eljárás az idézett 5. §-ba ütközik. (Másodrendű vádlott elsőrendű vád­lott személyében részletügyletekre utazó ügynököt tartott, I. r. vádlott pedig II. r. vádlottnak utazó ügynöke volt, ami az idézett tör­vény 11. §-ába ütközik. ÍMind a két minősítésnél vádlottak mint tettestársak váltak bűnö­sökké, mert az egyik cselekménye a másiknak cselekvősége által is lett végrehajtva. (1899. január 31. 1898. évi 14.777 sz.) C: Vádlott fölebbezése visszautasittatik. (99. ápr. 6. 2833.) 10. VÉDGÁTAK RONGÁLÁSA. (1885. XXIII. t.-cz. 143. § 1. és 184. §. 7.p) 360. Bpesti T.: A kir. itélő tábla a kihágás minősítésénél az ^-J?™4" 1885. évi XXIII. tcz. 143. §na mellett a 184. §. 7. pontjának felhivá- 143., 1§4. §f. sával az elsőbiróság ítéletét még azért is helybenhagyja, mert habár az 1885. évi XXIII. tcz. 143. §-<ának 1. pontja a védtöltésekről csak a «gyepszedést» tilalmazza, amely kifejezés arra látszik mutatni, -hogy a törvény idézett pontja szerint a fűnek földdel együtt, vagyis hant alak­jában eltávolítása tilalmas, mindazonáltal az elsőbiróság ítéletének az az 1885. évi XXIII. tczikkbe ütköző kihágást tárgyazó része helybenha­gyandó volt, mert a fentebb hivatkozott törvényszakasz 1—5. pontjá­ban a védtöltéseknek s ezekhez tartozó müveknek, nem különben véd­ői te tvény éknek megrongálását képező esetek csak példaszerüleg van-

Next

/
Thumbnails
Contents