Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 355. §. 711 hamisítás csak eszköz volt az ezzel együtt véghezvitt s czélul kitűzött sikkasztás elkövetésére. Ennélfogva a kettő megbszthatatíanul és szétválaszthatlanul összefügg és habár mindkét cselekmény külön-külön büntetendő cselekményt képez, mégis azok megoszthatlan voltánál fogva, ez esetben nem anyagi, hanem eszmei bűnhalmazat esete (Btk. 401. §., 402. §., 2. és 355., 356. §§., 95. §.) forog fenn. (1896. jam. 17. 1440/95. sz.) 2047. Sértett holmiját, ezek közt 100 frtos takarékbetéti könyvét is vádlottnál tartotta egy bezárt ládában, melynek azonban kulcsait is átadta a vádlottnak. Vádlott sértett nevében levelet irt a takarékhoz, melyben a betét kifizetését s postán való megküldését kéri; a levélhez csatolta a betéti könyvet, melyet a saját kulcsával kinyitott ládából kivett. A pénz sértett nevére czimezve, vádlotthoz megérkezvén, ez a kézbesítést nyugtatványozó vevényre sértett nevét aláirta s a pénzt átvévén, elhasználta. B p e s t i T.: A Btk. 355., 356. §§-ai alá, eső sikkasztás vétségének és a 401., 402. §§. alá leső magánokiriathamisitás bűntettének, (Btk. 96. §.) minősitette az esetet. A láda, melyből vádlott a takarékpénztári könyvet kivette, a kulcscsal együtt vádlott birtokában őrizete alatt állott. A betétkönyv kivétele és leszámítolás végett elküldése tehát vádlott részéről oly befejezett rendelkezés volt, mely a Btk. 355. §-ba ütközik. A Btk. 401. §-ban tiltott cselekményt pedig vádlott azzal követte el, hogy a panaszos nevére leszámitoláskep postai utón megküldött 95 frt 92 kr összeget a postakézbesitést elismerő vevényen panaszos nevének odairásával hamisan nyugtatta s a csakis czimaett nyugtájára kiadható pénzt ily módon felvette. E cselekményei eszmei halmazatba nem hozhatók egyrészről azért, mivel a magánokirathiamisitást a sikkasztástól elkülönítve követvén el, azon önálló bűncselekmény elkülönítve bírálandó el, másrészről pedig, mivel nem az elsikkasztott okiraton magán hajtotta azt végre, hanem egy külön postai ellenőrzésre é^ bizonyításra szükségelt okiratot hamisan állított ki. C: A T. Ítéletét hh. (1896. febr. 11. 2527.) 2048- Vádlott a szolgálatadója nevére egy 150 jrtról szóló számlát hamisítván, ennek alapján szolgálatadója egyik adósától a 150 frtot felvette és saját czéljaira fordította. A C. csupán sikkasztásnak (Btk. 355., 356. §§.) minősitette a cselekményt. C: Ez összegnek főnöke nevében való nyugtatványozása önmagában büntettet nem is képezne, ha a sikkasztás el nem követtetik. Ez okokból a suly nem az okirathamisitásra, mi csak a cselekmény eszköze volt, illetve a felfedezés meghiúsítására szolgált, hanem magára az eltulajdonításra lévén helyezendő: az alsóbiróságok ítéleti minősítését a fenti értelemben megváltoztatni kellett. (1900. jan. 9. 1973.) —' Ugy látszik, hogy a gyakorlat a Btk. 463. §-nak analógiája nyomán a magánsikkasztás eseteiben is ugy fejlődik, hogy az ennek eszközéül avagy palástolására elkövetett magánokirathamisitás a sikkasztásba beleolvad.