Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)
60 Btk. 69. §• s ott eliogtákj, Bp. T. 1894. decz. 6. 66,917. sz. (Vádlott a leányt leszorította és száját befogta). C. hbagyta. 1896. máj. 6., 1895. 6760. sz. a-, C. 1897. febr. 11. 395. sz., C. 1897. aug. 81., 1896- évi 10,549. sz. (Vádlott a leányt a ház mögé vonszolni segített). = Ellenkezően: C- 1885. jan- 9. 4931. sz. (Tettestársnak mondotta ki a vádlottatc) hatóság előtti rágalmazásnál; 193. C: Cs. K., a ki tudta, hogy az általa fogalmazott beadványok tartalma nem való és mégis, tudva azt, hogy a megyei hatóság, illetőleg tisztviselői felsőbb hatóság előtt ezen beadványokban oly valótlan tényekkel vádoltatnak, melyeknek valódisága esetére, az illető Latósági személyek vagy fegyelmi vagy bűnvádi eljárás alá lettek volna Lelyezendők és elitélendők — még is ezen — ily tartalmú beadványokat fogalmazta, azokat elkészítette és részint maga látta el egyes folyamodók aláírásával, részint pedig aláírás és további használat végett az illetőknek átadta; tekintve, hogy ezen most nevezett vádlott a rágalmazó állitások valótlanságának tudatával tette mindezt, és igy tudva is tettleg közreműködött a fent megjelölt vétség elkövetésére: a rágalmazásnak nem ugyan tettesévé, hanem mint az elkövetést előkészítő és arra tettleg közreműködő részesévé, illetőleg segédévé vált; a Btk. 262. §-ában meghatározott rágalmazás vétségében a Btk. 69. §, 2. pontja értelmében, mint segéd volt vétkesnek kimondandó. (1880. ápr. 30. 1805. sz.) d) gyilkosságnál és szándékos emberölésnél ; 194. C: Nem lévén megállapítottnak elfogadható, hogy R. J. is ütött volna N. Gy.-re, a fenforgó tényállás szerint hiányzik minden lénybeli alap annak megállapítására, hogy R. J. oly cselekedetet foganatosított volna, mely akár magában, akár összefüggésben a K. M. által ejtett sértésekkel és ezekkel való összehatásában, N. Gy. halálának közvetlen okát képezte, vagy ezen eredmény okozására közvetlenül hatással lett volna. Eszerint R. J.-re vonatkozólag hiányozván a gyilkolás tettességéhez szükséges physikai cselekedet, és igy hiányozván a megölésnek általa, K. M.-al együttes illetőleg közös «elkövetése»: a Btk. 70. §-a szerint a tettestársasághoz föltétlenül szükséges elkövetési cselekedet reá vonatkozólag nem forogván fenn, nem lehetett őtet, a gyilkosságban teittestársnak kimondani. Ellenben a fen kiemelt tényállás világosan kimutatván azt, hogy R. J. tudva és akarva, szándékosan működött közire a gyilkosság végrehajtására: a Btk. 69. §-ának 2. pontja alapján, mint bűnsegédet kellett bűnösnek ítélni. (1883. okt. 30. 10261. sz.) = Azonos: C 1882. márcz- 7. 12431/1881. (Vádlott tartotta a gyermeket, mig annak anyja a mérget a szájába öntötte), Zombori tsz- 1885máj. 12—15. 1999- sz., Bpesti T. hh. 1885. szept. 23. 27,198. sz., C. hh.