Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

60 Btk. 69. §• s ott eliogtákj, Bp. T. 1894. decz. 6. 66,917. sz. (Vádlott a leányt leszorí­totta és száját befogta). C. hbagyta. 1896. máj. 6., 1895. 6760. sz. a-, C. 1897. febr. 11. 395. sz., C. 1897. aug. 81., 1896- évi 10,549. sz. (Vád­lott a leányt a ház mögé vonszolni segített). = Ellenkezően: C- 1885. jan- 9. 4931. sz. (Tettestársnak mondotta ki a vádlottat­c) hatóság előtti rágalmazásnál; 193. C: Cs. K., a ki tudta, hogy az általa fogalmazott beadványok tartalma nem való és mégis, tudva azt, hogy a megyei hatóság, illetőleg tisztviselői felsőbb hatóság előtt ezen beadványokban oly valótlan tények­kel vádoltatnak, melyeknek valódisága esetére, az illető Latósági sze­mélyek vagy fegyelmi vagy bűnvádi eljárás alá lettek volna Lelyezen­dők és elitélendők — még is ezen — ily tartalmú beadványokat fogal­mazta, azokat elkészítette és részint maga látta el egyes folyamodók aláírásával, részint pedig aláírás és további használat végett az illetők­nek átadta; tekintve, hogy ezen most nevezett vádlott a rágalmazó állitások valótlanságának tudatával tette mindezt, és igy tudva is tettleg közre­működött a fent megjelölt vétség elkövetésére: a rágalmazásnak nem ugyan tettesévé, hanem mint az elkövetést előkészítő és arra tettleg közreműködő részesévé, illetőleg segédévé vált; a Btk. 262. §-ában meghatározott rágalmazás vétségében a Btk. 69. §, 2. pontja értelmében, mint segéd volt vétkesnek kimondandó. (1880. ápr. 30. 1805. sz.) d) gyilkosságnál és szándékos emberölésnél ; 194. C: Nem lévén megállapítottnak elfogadható, hogy R. J. is ütött volna N. Gy.-re, a fenforgó tényállás szerint hiányzik minden lény­beli alap annak megállapítására, hogy R. J. oly cselekedetet foganato­sított volna, mely akár magában, akár összefüggésben a K. M. által ejtett sértésekkel és ezekkel való összehatásában, N. Gy. halálának köz­vetlen okát képezte, vagy ezen eredmény okozására közvetlenül hatás­sal lett volna. Eszerint R. J.-re vonatkozólag hiányozván a gyilkolás tettességé­hez szükséges physikai cselekedet, és igy hiányozván a megölésnek általa, K. M.-al együttes illetőleg közös «elkövetése»: a Btk. 70. §-a szerint a tettestársasághoz föltétlenül szükséges elkövetési cselekedet reá vo­natkozólag nem forogván fenn, nem lehetett őtet, a gyilkosságban teit­testársnak kimondani. Ellenben a fen kiemelt tényállás világosan kimutatván azt, hogy R. J. tudva és akarva, szándékosan működött közire a gyilkosság végre­hajtására: a Btk. 69. §-ának 2. pontja alapján, mint bűnsegédet kellett bű­nösnek ítélni. (1883. okt. 30. 10261. sz.) = Azonos: C 1882. márcz- 7. 12431/1881. (Vádlott tartotta a gyer­meket, mig annak anyja a mérget a szájába öntötte), Zombori tsz- 1885­máj. 12—15. 1999- sz., Bpesti T. hh. 1885. szept. 23. 27,198. sz., C. hh.

Next

/
Thumbnails
Contents