Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 3%. §. 7. i). 649 a cselekmény bűnösségét és büntetését fokozó vagy leszállító ilynemű személyes tulajdonságok vagy körülmények a tettesre vonatkozólag nem forognak fenn, de ellenben a tettestársra, felbujtóra vagy segédre vonatkozólag fenforognak: ezen tulajdonságok vagy körülmények az illető részes cselekményének a törvény súlyosabb vagy enyhébb rendelkezésének alkalmazásánál figyelembe nem veendők; tekintve, hogy a törvény idézett szavaiból épen ellenkezőleg az következik, hogy az emiitett nemű — a részesre vonatkozóleg fenforgó tulajdonságok és körülmények, ennek cselekménye megítélésénél és büntetése megállapításánál ugy tekintendők, mintha ő lenne azon cselekmény tettese, s illetőleg mintha a tettesre vonatkozólag fenforgó ezen személyes tulajdonságok vagy körülmények által megállapított törvénysértésnek — ezen körülmények és tulajdonságok tudata mellett lenne részese: kimondja a kir. Curia büntető tanácsának teljes ülése: a cseléa részessége gazdája ellenében ennek nem — cselédje által elkövetett vagy megkísértett lopás esetében a Btk. 336. §-ának 7. pontja alapján ítélendő meg s büntetendő. Kimondja mindazonáltal a kir. Curia büntető, tanácsainak teljes ülése: hogy ezen határozata több kérdésen kivül nem érinti azon további kérdést sem: hogy az esetben, midőn valamely cselekmény büntetendői volta, vagy nemének megállapítása a törvény által meghatározott bizonyos személyes tulajdonságtól vagy körülménytől függ s ezen tulajdonság vagy körülmény a tettesre vonatkozólag nem, de a részesre vonatkozólag fenforog; továbbá ha ezen személyes tulajdonság vagy körülmény kizárólag individuális: mily befolyást gyakorol ez ugy a cselekmény meghatározására, valamint esetleg annak', illetőleg a tettes vagy részes büntetésének megállapítására? (1885. évi ápril hó 14-én t. t. ü.) 1834. C: Vádlott K. Márkus jelen volt és naponta látta, rmidőn tanoncztársa, S. Ödön a kézi pénztárból pénzt lopott. K. Márkusnak azon cselekménye, hogy a szemeláttára s az ő hallgatólagos beleegyezésével eltulajdonított pénzből osztályrészt kapott és elfogadott, nem orgazdaságot, hanem a Btk. 336. §. 7. pontjába ütköző lopásban való bünrészességet képez. (1895. ápr. 3. 3659/94.) 1835. C: Helyesen minősíttetett D. 1. vádlott cselekménye a Btk. 336. §. 7. p.-ja alapján lopás bűntettének; mert jóllehet ez a vádlott nem állott a sértett szolgálatában, de tudta, hogy tettesársai ennek cselédjei, s hogy az ezekkel együttesen elkövetett lopást a tettestársai gazdájának kárára követik el. A Btk. 336. §. 7. p.-jának rendelkezése a lopásnak egy külön faját határozza meg, melynek tárgyi ismérvét képezi a szolgálati viszony s így ez a bűncselekménynek tárgyi elemévé