Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 333. §. 613 Szegedi T.: Hh. C: Midőn vádlott az épület fedelét lebontotta, a tetőzet anyagát ingóvá tette. Annak elvitele tehát a Btk. 333. §-ába ütköző is a Btk. 334. §-ába ütköző lopás tényálladékát állapítja meg, annál is inkább, mert a Btk. 421. §-ának tényálladékát a rongálás már kimerítette, a tetőrészlet elvitelével pedig az eltulajdonítás hajtatott végre. (1898. okt, 5. 9519.) — Hasonló eset: Bpesti T. 1903. jun. 3., 3574. sz. (a v. öt napszámossal fényes nappal felbontatta a Rottenbiller-utcza faburkolatát s a fakoczkákat szekerekre rakatta és eladta; lopás miatt büntették). = Állandó gyakorlat, h. az ingóvá tett ingatlan ellopható. 1705. C: Lopást követ el, aki egyetemi leczkekönyvet eltulajdonít. (1885. évi 8062.) 1706. C.: A kötelezvény csak bizonyítéka azon határozott névhez kötött tartozás fennállásának, amelyről az szól, de nem maga a jog, mely mint testetlen dolog, ily úton el nem tulajdonitható. A lopás tárgyát tehát itt csak azon darab papír képezvén, melyre a kötelezvény írva van, ez azonban egész értéktelen' lévén, ekkeint a lopás tényálladékát meg nem állapítja. (1889. ápr. 29. 187.) =; Azonos: C. 1894. máj. 4., 7219/1893. sz. (a v. az ügyvéd irodájából egy elszámolási okmányt vitt el; az eset a 406. §. szerint minősíttetett azzal, h. lopásnak nem minősíthető, mert az emiitett irat közforgalmi értékkel biró dolognak nem tekinthető). = Ellenkező: C. 1893. aug. 17., 7558. sz. (a v. az S. M. zsebéből kiesett kötelezvényeket magához vette, elrejtette s a károsnak visszaadni nem akarta, mert úgymond: «neki is volt benne tartozása, meg másoknak is»; a cselekmény tekintettel az okiratok által képviselt értékre, melylyel azok a tulajdonosra nézve birtak, lopásnak minősíttetett). 1707. C.: Vádlott J. Jakab cselédkönyvét, J. Jakab távollétében annak kabátjából s illetve birtokából, beleegyezése nélkül abból a czélból vette el, hogy magát vele J. Jakabnak igazolhassa, ha más helyre megy és munka nélkül lesz. A cselédkönyv 50 forintot meg nem baladó vagyonértéket képvisel. Vádlottat lopásban bűnösnek kimondani kellett. (1894. decz. 5. 10.353/93J = Azonos: C. 10,565/1880. sz. = Ellenkező: C. 15,278/1882. sz. («mert nincs forgalmi értéke»). 1708. T. J. és H. F. kihágás miatt 300 s illetőleg 50 frt pénzbüntetésre ítéltettek el s az iratok felülbirálat végén a kir. belügyminisztériumhoz terjesztettek fel. Vádlott azokat onnan, az előadó asztaláról elidegenítette és T. J.-nek és H. F.-nek 130 frt jutalom ellenében felajánlotta. A bpesti büntető tsz. vádlottat a Btk. 406. §-a alapján ítélte el. C.: Vádlott a T. J. és H. F. ellen folyamatban levő kihágási ügy iratait jogtalan haszonszerzés czéljából eltulajdonította. Az ügyiratok ingó tárgyat képeznek és jelen esetben 350 forint értéket képviseltek. Azoknak eltulajdonítása lopás bűntettét állapítja meg. (1895. jun. 14. 10.331/94.)