Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

16 Btk. 22. és 24. §§. vatalvesztés is ki ne szabassák, azonban ez csak az életfogytig tartó fegyházbüntetésnek határozott ideig tartó- szabadságvesztés-büntetésre való átváltoztatása esetében vehető foganatba s igy erre az esetre, valamint ha a Btk. 45. és 48. §§-ai intézkedései alkalmazásba vétetnének, vádlott életfogytig tartó fegyházbüntetésének kezdete is megállapítandó : ennélfogva erre a vádlottra nézve azzal a meghatározással, hogy életfogytig tartó fegyházbüntetése, annak határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetésre való átváltoztatása esetében, valamint, ha a Btk. 45., 48, |§-ai alkalmazásba vétetnének >a mai naptól számítandó s p, reá kimért tíz évi hivatalvesztés emez átváltoztatás esetére vétetik kiszabottnak, stb. (1898. ápr. 15. 2616. &z.) Fegyház helyett" csak 2 évnél rövidebb tartamú börtön szabható ki. 46. C.: A Bp. 385. §-ának 2. pontjára alapított semmiségi panasznak hely adatik s ennek folytán az ítéletnek vádlott s^badságvesztés-büntetését tárgyaz© része a Bp. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik & vádlott az ellene megállapított kétrendbeli szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt egy évi és hat havi börtön- ítéltetik. . ndokok: A közvádl-ó a Bp. 385. §-ának 2. pontja alapján azért .itett be semmiségi panaszt, amennyiben az esküdtbíróság a büntetést „ét évi börtönben szabta ki, mert nem börtönt, hanem fegyházat kellett volna alkalmazni. Tekintve, hogy a Btk. 66. §-a szerint a kísérlet enyhébben büntetendő, mint a véghezvitt bűntett, akként, hogy ez a büntetés a véghezvitt bűntettre megállapított büntetés legkisebb mértékén alul, s ha ez is tulszigorunak mutatkoznék, a törvényben megállapítottnál enyhébb büntetési nemben is kiszabható; s tekintve, hogy jelen esetben, midőn az esküdtbiróság vádlottra a Btk. 279. §-ában meghatározott fegyháznál is enyhébb büntetési nemnek, vagyis a kir. ügyész által is véginditványában kiszabatni kívánt börtönnek alkalmazását határozta, a fegyháznak a Btk. 22. §-ának 2. bekezdésében megállapított legrövidebb, vagyis két évi tartamánál is rövidebb büntetést kellett volna kiszabnia; e bíróság azonban a vádlott ellen kimért két évi börtönbüntetés alkalmazásával, a vád alapjául szolgálói bűncselekményekre, a törvényben meghozott büntetési tételeknek, a fentebbi szerint megengedett enyhítésénél, s illetőleg enyhébb nemre átváltoztatás sát, a törvényben vont határokat nem tartotta meg1, ezeknélfogva a kir. ügyész által a Bp. 385. §-ának 2. pontjára alapított semmiségi panasznak helyt aani s ennek folytán az Ítéletnek a vádlott büntetésére vonatkozó részét a Bp. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíteni és ebben a tekintetben a törvénynek megfelelő Ítéletet hozni kellett. (1903. jan. 20. 599. sz.) Félévi börtön helyett hat hónapi börtön állapítandó meg. 24. §. 47. C: Tekintve, hogy a Btk. 24. §-a világosan rendeli, hogy a börtönbüntetés tartama szabatosan években vagy hónapokban állapítandó