Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

138 Btk. 92. §• tekintve, hogy az elsikkasztott dolognak 30 frtnyi értéke csekélynek nem tekinthető, a büntetlen előélet, mint egyedüli enyhitő körülmény pedig a Btk. 92. §-ának alkalmazását nem indokolja stb. (1898. nov. 24. 1555. sz.) = Azonos: C 98. nov. 24. 1596. (Tekintve, hogy vádlott az elsőbiróság ítéletében helyesen leirt tényállás szerint nagyfokú erőszakot fejtett ki, hogy lopásért már büntetve volt, hogy a fiatal kor enyhitő körülménye a Btk92. §-ának alkalmazását nem indokolja stb.) 435. C: Minthogy a felhozott szükség, mint enyhitő körülmény, egy fiatal munkaképes nővel szemben, a ki habár e cselekmény elkövetése előtt még büntetve nem volt, de jelenleg egy más lopás elkövetése miatt ellene jogerősen kiszabott büntetését üli, oly nyomatékosnak nem tekinthető, hogy ez alapon a Btk. 92. §-a alkalmazhatásának feltételét megállapítani lehetne, de különben is a szabadságvesztésbüntetésnek pénzbüntetésre leendő enyhítése azzal a vádlottal szemben, a ki a lopás elkövetése ellen a szükség fenforgásával védekezik, nem is lenne indokolható: ennélfogva a semmiségi panasz elutasítandó volt (1902. decz. 10. 10342. sz.) 436. C: Minthogy vádlott ittas állapota, mint egyedül számbavehető enyhitő körülmény, vádlottnak hasonló cselekményért már büntetett előéletével szemben a Btk. 92. §-a alkalmazását semmikép sem indokolhatja: ezeknél fogva stb. (1901. febr. 5. 680. sz.) = Azonos: C. 5420/1901. sz. (Ittasságtól felhevült állapot nem rendkívüli enyhitő körülmény). 437. C: A mi a vádlott műveltségének hiányát illeti, ez a körülmény a Btk. 92. §-ának alkalmazása indokául nem szolgálhat, azért, mert a vád tárgyául szolgáló bűncselekmény elkövetésének törv. által tiltott voltát műveltséggel nem is biró minden egyénnek ismernie kell és igy vádlottnak is ismernie kellett. (1900. jun. 20. 6496. sz.) 438. C: Megjegyezve azt, hogy az a körülmény, hogy vádlottnak cselekménye folytán a sértett el is halhat, a vádlott terhére súlyosítóul azért nem róható fel, mert ebben az esetben az egy sokkal súlyosabb beszámítás alá eső cselekménynek minősitő tényelemét képezné s igy ez a be inem következett súlyosabb eredmény súlyosító körülményt nem képezhet, minthogy a tsz. vádlottat a Btk. 303. §-a szerint öt évig terjedhető börtönnel büntetendő súlyos testi sértés bűntettében mondotta ki bűnösnek, a tsz. tehiáiti a törv.-ben vont határokat megtartotta, mikor vádlottat 4 évi börtönre Ítélte; minthogy továbbá a tsz. ítéletében részletesen felsorolt egyéb súlyosító körülményekkel, s különösen a cselekmény tárgyi súlyosságával szemben, vádlottnak szeszes italtól felizgatott kedélyállapota és több tagból álló családja nem annyira nyomatékosak, hogy ezek a Btk. 92. §-ának alkalmazására alapul szolgálhatnának: ennélfogva vádlottnak és védőjének a Bp. 385. §-a 2. és 3. pontjára fektetett semmiségi panaszát, mint alaptalant, a Bp. 437. §-a 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani. (1903. jan. 21. 632. sz.)