Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

126 Btk. 87—89. §§. mény elkövetésekor életének 20-ik évét még be nem töltötte, a Btk. 87. §-ának rendelkezéséhez képest pedig az ily életkorú vádlottak sem halálbüntetésre, sem életfogytig tartó fegyházra nem Ítélhetők, miért is a büntetés kiszabásánál a határozott időtartamé szabadságvesztés-büntetés legsúlyosabb minőségének és tartamának kell a kiindulási pontot képezni és a büntetés nemét és mértékét ennek megfelelően alkalmazni. Vádlott főbüntetésének megállapításánál tehát a Btk. 92. §-ának nem az a rendelkezése irányadó, a mely szerint a halállal büntetendő cselekmény büntetése 15 évi fegyháznál kisebb nem lehet, hanem az érintett szakasz első bekezdéséinek az a rendelkezése, a melyik a határozott időtartamú szabadságvesztés-büntetések leszállítására vonatkozik Ezekhez képest, minthogy az ítélő bíróság által a Btk. 92. §-a vádlott javára alkalmaztatott, ennélfogva az ítéletnek H. J. főbüntetésének kiszabására vonatkozó részét anyagi semmiségi ok miatt a Bp. 385. §. 2. pontja és utolsó bekezdése alapján hivatalból meg kellett semmisíteni és a Bp. 437. §. 3. bekezdése értelmében a törvénynek megfelelő ítéletet hozni. (1900. aug. 16. 8331. sz.) 383. C: A Btk. 87. §. negatív rendelkezése ugy értelmezendő, hogy ez a büntetési tételeket nem változtatja meg, hanem csak tiltja, hogy arra, a ki a bűntett elkövetésének idején 20-ik évét még nem haladta tul, büntetésének két legszigorúbb mértéke alkalmaztassák. E szc« rint, minthogy vádlott a Btk. 279. §-ába ütköző s a 280. §. szerint minősülő szándékos emberölés bűntettében mondatott ki bűnösnek, minek büntetése életfogytig tartó fegyház, vádlott cselekménye csak anynyiban esik enyhébb beszámítás alá, amennyiben keresztleveléből kitűnik, hogy a terhére 'megállapított bűntett elkövetése idején életkorának 20-ik évét még nem haladván tul, életfogytig tartó fegyházra nem ítélhető; s minthogy a Btk. 92. §. ama rendelkezése, hogy életfogytig tartó fegyház helyett tiz évi fegyháznál kisebb büntetés ezen §. alkalmazásával sem állapitható meg, kizárja a lehetőségét is annak, hogy a Btk. a vád tárgyává tett bűntettre a 87. §. figyelembe vétele mellett is oly büntetési tételt engedne meg, melynek legkisebb mértéke 10 évi fegyházra volna tehető, vagyis, hogy annak büntetése a 92. §. alkalmazásánál 10 éven alól is kiszabható volna: a tsz. mint esküdtbíróság akkor, a mikor a vádlott büntetését a Btk. 92. §. alkalmazásával 10 évi fegyházban állapítja meg, a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételt, valamint ennek enyhítésénél a törvényben vont határokat megtartotta. A Bp. 385. §. 2. pontjában foglalt semmiségi ok tehát fen nem forogván: a vádlottnak és védőjének erre alapított semmiségi panasza alaptalan. (1903. febr. 26. 1766. sz.) A szabadságvesztés-büntetés középmértéke. 89—9i. §§• 384. (C. 49. sz. döntv.) Tekintve a B. T. K. 89. §-át, mely szerint a büntetések kiszabásánál a bűnösség fokára befolyással biró súlyosító és enyhítő körülmények figyelembe veendők'