Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

112 Btk- 81- és 82. §§• tekintet nélkül arra, hogy az uj váltó értékének felvételére vagy egy régi váltó beváltására használtatik fel. Vádlott tehát abból a tényből, hogy az 1898-ban kiállított váltóra a fentnevezett egyének aláírásai azok hozzájárulásával kerültek, nem meríthetett jogosultságot arra, hogy azok aláírását tudtuk és beleegyezésük nélkül vezette a bünjel-váltíra. De vádlott eme jogosultságra nézve tévedésben nem is lehetett, mert vádlott a váltókötelezettség fentartása tekintetében legfeljebb a váltókötelezettnek hallgatólagos beleegyezésére következtethetett, már pedig ennek feltételezése elveszítette minden alapját akkor, midőn F. L, T. G. és T. V. a T. által elfogadott megállapítás szerint, a bünjelváltó aláírását a vádlott részéről hozzájuk intézett felhívás daczára megtagadták. A beszámítást kizáró valamely ok ezekhez képest fenn nem forogván, a Bp. 385. §iának 1. c) pontjában megjelölt anyagi semmiségi ok miatt emelt semmiségi panasz alaptalan, miért is azt a Bp. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítani kellett. (1903. január 28. 824. szám.) Felmentés ténybeli tévedés alapján. 344. C: Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatása mellett, vádlott a terhére rótt hamis eskü bűntettének vádja alól felmentetik. Arra nézve, hogy vádlott a hamis esküvés bűntettében bűnösnek kimonaathassék, bebizonyítandó lett volna, hogy ő akkor, midőn a polgári perben hozott ítélet folytán a neki megítélt főesküt letette, tudta, hogy a kérdéses 50 frtnyi kölcsönt nem Ny. F. és nejétől, hanem T. J. panaszostól vette fel és hogy ennek folytán tudva nem a Ny. házaspárnak, hanem T. J.-nek adósa. Ámde T. és Ny. között fenforgott ugyanoly viszony, melynél fogva vádlott nemi Ny.-nak, hanem T.-nek volt adósa, de ez csakis nevezettek között fenforgott viszony lévén, ez által egyáltalán nem záratik ki az, hogy vádlott, a felhozott indokok alapján nem T., hanem Ny. adósának tarthatta magát; és hogy ennélfogva az esküt ezen hitben és tudatban tetté le. De e szerint vádlott éppen azon ténykörülményre nézve, mely a jelen esetben a hamis eskü tényálladékát megállapítaná, tévedésben lévén: tekintettel a Btk. 82. §-ra, felmentendő volt. (536/1881. sz.) r A 345. K. Gy. L. E. kir. jbirót azzal vádolta, hogy őt indokolatlan okból elfogatván, 24 órán tul kihallgatlanul bezárva tartotta. A kir. biró ezen vádak alól felmentetvén, kérte K. Gy.-t a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás miatt megbüntettetni. K- Gy. csakugyan elzáratott, de az elzárást teljesítő börtönőr a já-rásbirónak erről jelentést nem tett és igy a járásbirónak arról tudomása nem volt. Az elsőbiróság vádottat elitélte. A másodbiróság felmentette, mert: Vádlottnak azon állítása, hogy a fentnevezett járásbiró parancsára záratott el, igazolást nem nyert ugyan, mivel a fentnevezett börtönőr azt vallja, hogy ő nem tett jelentést a jbg.-nak a vádlott átvételéről. Ezt azonban nem lehet beszámítani a vádlottnak a Btk. 82.