Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 79- §. 314. C: A jogos önvédelemnek nincs helye, habár a támadás jogtalan és közvetlen, ha az illető a támadás bekövetkeztét előre tudta 'és így azt más módon megakadályozni képes volt. — A ki ily körülmények közt a megtámadandó személyt a tervezett támadásról értesiti és ilyen önvédelemre reábirja, felbujtónak tekintendő. (1882. 2634. sz.) A menekülés lehetősége a jogos védelmet nem zárja ki. 315. C: A jogos védelem nagy horderejű kérdésének, illetve az ez iránt irányadó szabály helyes megállapításának szempontjából nem látszott mellőzhetőnek azon téves tétel, mely szerint vádlott felmentésének indokai között a 2. pontban az hozatik fel, «hogy vádlott nyomorult létével nem tudván gyorsan haladni: ez okból, részint pedig azért, mivel lakásának ajtaja be volt zárva, sértett támadása elől nem menekülhetett.)) Ezen indokokból ugyanis a contrario egyenesen az következik: hogy azon esetben, ha vádlott a baltájával feléje haladó támadónak támadásai elől futás által menekülhetett volna, azonban nem menekülvén, az őt jogtalanul megtámadónak merényletét szándékosan bevárta, s ez által ellene intézett baltacsapás végzetes következményét a merénylő elleni vágással elhárította, ezen cselekményének következményei szerint bűnösnek lenne kimondandó. Ezen tétel — a jogos védelem fogalmának ezen megszorítása — ellenkezik a kérdéses intézménynek természetével, valamint az ezt kifejező, Btk.-ben használt szavak tartalmával és jelentésével. A védelem jogos: «ha a jogos téren levő», a jogát használó személy más által jogtalanul megtámad tátik és a megtámadottnak, habár a megtámadó testi épségét sértő cselekedete a jogtalan megtámadásnak, illetve az ebből őtet fenyegető közvetlen veszély elhárításának czéljából szükséges. A megtámadás «elháritását», nem pedig a megtámadásnak menekülés által való «megj előzését) vagy «kikerülését» védelmezi tehát a jogos védelem beszámithat&tlansága által a tv., mely utóbbi esetben egyébiránt — a 79. §-ban kimondott büntetlenség — legtöbbnyire fölösleges volna. Nem követeli a tv., hogy a megtámadott — megfutamodás, elrejtőzés, elzárkózás, vagy a rendőrség előhívása által iparkodott légyen megelőzni az ellene intéztetni czélzott erőszakos és jogtalan megtámadást; a töirv. a jogos védelem feltételéül csupán azt követeli, hogy a megtámadás legyen jogtalan, s hogy a védelmező cselekedet ne menjen a szükségnél tovább; hogy a megtámadott tudatosan ne lépje tul a védelmi szükséget. A törv. azon helyzetben védelmezi a megtámadottat, a melyben az — a jognak megfelelően — van akkor, a midőn a jogtalan erőszak által tettleg megtámadtatik. A törv. a törv.-es alapot tartja szem előtt és ezt veszi alapul, midőn az erőszakoskodó személy ellen alkalmazott magánerő által, a szükséges védelemben okozott bármely fokú sérülés beszámithatlanságát, tehát büntetlenségét határozott rendelkezésével nyíltan biztosítja. A Btk.-nek ezt kijelentő rendelkezése szükséges és mellőzhetetlen corrolariumja a közjog által biztosított személyi jognak, garantiája, és folyománya a polgár abbeli jogosultságának, hogy