Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

106 Végrehajtási eljárás. ^Jc^LX- hajtást szenvedő a maga ingatlan jutalékának haszonélvezetét egyálta­02_96 §§. ^n, va£y végrehajtató követelésének keletkezése elölt felperesre átru­házta, a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, midőn egyedül ama tény alapján, hogy a kérdésben lévő birtokot egészben felperes férj birto­kolja és kezeli, az igénydt ingókra felperes kizárólagos tulajdonjogát megállapítva, azokat a foglalás alól feloldotta. (1800. máj. 12. I. G. 151. szám) M A gyermek i^éitykeresete. 492. Bpesti T.: A felperes az anyagi jogszabály mellőzését abban látja, hogy a felebbezési bíróság ítéletében, az ajándékozási szerződés létrejöttét alakilag, annak ellenére, hogy az gyámhatóságilag jóvá nem hagyatott, létrejöttnek elfogadta, és felperes keresetének annak alap­ján helyt adott, bár az a jóváhagyás h'ányánál fogva, miután az ro­konok között jött létre, a szinkltséget magában foglalja, mégis a szer­ződés szinlelt voltának bizonyítási terhét reá rótta. E panasz azonban alappal bírónak nem találtatott; mert EL Gy. ajándékozó nem a végre­hajtást szenvedőtől, hanem az ez ellen foganatosított bírói árverésen vette meg a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényáiis szerint részint közvetlenül, részint közvetve az igényelt kereseti tárgyakat, azok felett tehát H. Gy. szabadon rendelkezhetett és ajándékozhatta azo­kat a 2 •'. alatti közjegyzői okiratba foglalt szerződés szerint az igénylő kiskorúnak és adta át a kiskorú tulajdonaként, annak atyja végrehajtást szenvedőnek kezelés végett. Ama szerződés szinlelt voltáról csakis akkor lehetne szó a jelen esetben, ha alperes bizonyította volna, hogy H. Gy. a végrehajtást szenvedővel egyetértve, a 2 '/. alatti közjegyzői okirat­tal az ingók tulajdonát voltakép nem a kiskorura, hanem a végrehaj­tást szenvedőre kívánta átruházni, vagy ha azok vételárát végrehaj­tást szenvedett adta ajándékozónak és hogy a kiskorú neve csak szín­leg vétetett be az okiratba, e tekintetben azonban alp. a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint, melyet különben meg sem támadott, nem hozott fel bizonyítékot. Az ajándékozási szerződésnek gyámhatóságilag jóvá nem hagyására alapított kifogás szintén nem találtatott alaposnak, mert visszteher nélküli vagyonszerzés a kiskorú részére gyámhatósági jóváhagyás nélkül is történhetik az 1877 :XX. tcz. 113. §. értelmében. (1897. szept. 30. I. G. 149.) 493. C.: Ha a szülőkkel közös háztartásban, egy kenyéren élő gyer­mek oly ingókat igényel tulajdonául, melyek nem az ő kizárólagos használatára szolgálnak, tulajdoni igényének megállapiihatása végett nem elegendő, hogy csak a vétel tényét bizonyítsa, hanem szükséges, hogy azt is mutassa ki ós tagadás esetén bizonyítsa is, hogy oly önálló va­donnal vagy jövedelemmel birt, melyből a szerzést eszközölhette. (1897. szept. 7. I. G. 185.)

Next

/
Thumbnails
Contents