Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

2 Házassági eljárás. felp. is Pozsony város illetőségéhez tartozik, következve mindketten magyar honosok. Tekintettel már most arra, hogy a házasság Győrött köttetett s miután házasfelek innen Bécsbe költöztek és mindaddig, mig felp. az alp.-t el nem hagyta, folyton Bécsben laktak, Magyarországban utolsó együttélésük Győr városában volt, ehhez képest az 1868 : LIV. tcz. 36. §. első bekezdésének végtétele értelmében a győri törvényszék illetékes annyival inkább, minthogy alp. bécsi lakos és ha Pozsonyban laknék is, a válóperre nézve személyes bíróságának, a fentebbiek (szerint, akkor is egyedül a győri törvényszék tekintethetnék. (1892. márcz. 9. 1861. sz.) 5. C.: Ha a házasfelek állandó és utolsó együttlakása nem Magyarországban volt, ez esetben az illetőség megállapítására a perrendtartás 30. §-a szolgál irányadóul. (1887. febr. 9. 7551. sz.) Képviselet. 6. Marosvásárhelyi T.: Az 1881 :LIX. tcz. 12. §. szerint rendes eljárásban, a hová a házassági perek is tartoznak, a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniük. Ettől az általános szabálytól a házassági perekben követett állandó gyakorlat eltért ugyan annyiban, a mennyiben az ilyen ügyeknek nyomozó jellegénél fogva a felek által a biró előtt személyesen tett nyilatkozatokat elfogadja, jegyzőkönyvbe veszi s ítéleti alapul is felhasználja; de nincs eltérés az általános szabálytól arra nézve, hogy a házassági perekben is Írásbeli beadványok csak ügyvédi meghatalmazással és ellenjegyzéssel ellátva fogadhatók el. Alp. felebbezése azonban ezt a törvény által előirt kelléket nélkülözi, minélfogva az- visszautasítandó volt. C.: Hh. (1903. szept. 23. 4646. sz.) == Azonos: C. 1899- máj- 3. 2457. sz. 7. C.: A házassági perekben folytatott birói gyakorlat szerint a peres felek jogosítva vannak ugyan az 1868. évi LIV. tcz. 167. és 168. §§-ok kellékeinek megfelelő módon kiállított kérvényeket a törvényszékhez intézni, minthogy azonban a házassági kötelék felbontására irányuló keresetlevél oly beadványnak nem minősíthető, melyre a fentebbi gyakorlat alkalmazást nyerhetne, ellenkezőleg az mindig ügyvéd által és ennek ellenjegyzésével adandó be, felp.-nek 1902. évi 503. p. sz. keresete pedig az ügyvédi ellenjegyzést nélkülözi, az eljáró törvényszék az által, hogy az ily szabályellenesen beadott keresetet elfogadva alp.-t tárgyaláshoz idézte, a pert letárgyalta s a házassági kötelék felbontása felett itéletileg rendelkezett, a másodbiróság pedig az által, hogy a pert ily körülmények között érdemben bírálta meg, oly lényeges eljárási szabályt sértett meg, mely miatt mindkét alsóbiróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt az 1881. évi LIX. tcz. 39. §. o) pontja és illetve 43. •§. alapján hivatalból megsemmisíteni kellett. (1903. márcz. 17. 8179/902. sz.)