Polgári törvénykezés 1. Általános határozatok. Rendes eljárás. Sommás eljárás (Budapest, 1905)

Egyházi ügyek17 előtt pert indított a r. kath. vallásalap ellen a szentkirály-szabadjai 18*?8c^ plébániára vonatkozó kegyuraság, valamint az ebből folyó jogok és kö- 7 '8 telezettségek elismerése és járulékai iránt. A vallásalapot képviselő közalapítványi ügyigazgatóság részéről a bírói hatáskör ellen emelt kifogás fölött tartott jegyzőkönyvi tárgyalás befejezte után, a bpesti tsz. 1896. február 25-én 5246. p. szám alatt hozott végzésével a kifogást elvetette, a bíróság hatáskörét megállapította és a perfelvételi határnapot kitűzte. Az elsőbiróság végzését a bpesti T. 1896. évi július 16-án 3168. p. szám alatt helybenhagyta azzal az indokolással, hogy a szóban forgó vitás kérdés eldöntése azért tartozik birói útra, mert a kereset kegyuraság és ebből folyó jogok s kötelezettségek megállapítására, tehát magánjogi igények érvényesítésére van irányozva, minthogy pedig a magánjogi igények érvényesítése a rendes bíróságok hatásköre alá és bírósági eljárás útjára tartozik s a fenforgó vitás kérdés elbírálása sem a fentebb idézett törvények, sem pedig más törv. vagy törv.-szerü rendelet által a polgári bíróságok hatásköre alól el nem vonatott: ennélfogva a jelen ügyben a bíróság és nem a közigazgatási hatóság bir tárgyi illetékességgel. Ilyképen hatásköri összeütközés merülvén fel egyfelől a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, másfelől a bpesti T. között, az 1869 : IV. tcz. 25. §-a alapján eljáró minisztertanács a jelen ügyben a közigazgatási hatóság hatáskörét állapítja meg. Erre vonatkozó határozatának indokai a következők: Törvényeink értelmében a legfőbb kegyúr ő felsége a király, a magánkegyuri jog a legfőbb kegyúri jognak a kifolyása és a jogoknak és kötelezettségeknek oly különös köre, mely a legfőbb kegyúri jog keretében és annak tartalmából képződött. Azok a tények, melyek a magán-kegyuri jog eredeti keletkezését megállapítják, kizárólag közjogi természetűek. Ezzel a felfogással egyezően az 1553 : IX. és 1569: XXXVI. tczikkek azt rendelik, hogy a magán-kegyuri jog megszerzését ő felsége a király, mint legfőbb kegyúr előtt kell bizonyítani. E törv.-ek és azok alapján kifejlődött gyakorlat szerint, a magán-kegyuri jog körüfl a most jelzett vonatkozásban felmerült vitás kérdéseket maga a király, mint legfőbb kegyúr van hivatva eldönteni és ezt a jogát vagy deputatum judicium azaz tetszése szerint egyházakból vagy világiakból vagy mindkettőből vegyesen kiküldött ítélőszék, vagy mindenkori kormánya utján, ujabb időben azonban mindig kormánya utján gyakorolja. A bíróságok ujabb időben többször ítéltek ugyan kegyúri perekben, de ezekben a perekben az képezte az elbírálás tárgyát, hogy a keletkezésére nézve nem vitás kegyuraság kit illet, a vita csakis a kegyúri jog átháramlásának magánjogi alapon eldöntendő kérdése körül forgott s így tulajdonképen csak magánjogi viszonyt érintett. Más szempont alá esik azonban az az eset, ha a kérdés az, vájjon létezik-e vagy keletkezett-e egyáltalában valamely egyházra vagy egyházi javadalomra nézve a magán-kegyuri viszony? Az ily kérdés nemcsak közjogi mozzanatok figyelembe vételével, tehát közjogi alapon döntendő el, hanem! a mennyiben a magán-kegyuri jogot a legfőbb kegyúri jogDöntvénytár. Polgári Törvénykezés. 2