Polgári törvénykezés 1. Általános határozatok. Rendes eljárás. Sommás eljárás (Budapest, 1905)

166 Birói illetékesség. setékben a per bírósága lévén illetékes, ezen különösen kijelölt bíróságtól tehát a felek beleegyezésével sem lehet eltérésnek helye. (1900. okt. 24. 2610. sz.) 505. Temesvári T.: Tekintve, hogy az 1881 :LX. t.-cz. 240. §-a szerint az idézett törvényczikknek zárlat esetében is megfelelően alkalmazandó 236. §-a értelmében a nyilván valótlan, vagy megszűnt követelés fedezetére eszközölt zárlat által okozott kár megtérítésére irányuló kereset, a mennyiben a kárkövetelés az alapperben viszonkereset utján nem érvényesi títetik',1 a mii a jelen esetben meg nem történt, a zárlatot elrendelő bíróságnál indítandó meg; tekintve, hogy a re'ndes birói illetőségtől eltérésnek nemcsak azj 1868 : LIV. t.-cz. 53. §-ában felsorolt, hanem mindazon ügyekre nézve nem lehet helye, melyek más külön törvények, vagy törvényes rendeletek által kizárólag valamely határozottan kijelölt bíróság elé utalvák: ezek szerint a kártérítési igény megállapítására nézve oly pergátló körülmény forog fenn, melyet már az alsó bíróságok tartoztak volna «hivatalból» figyelembe venni. (1897. nov. 3. G. 63.) 506. Debreczeni T.: A felp. keresete az alp. társaság által a vasút létesítésére elfoglalt ingatlanok értéke iránt indíttatván, annak tárgya kisajátítási ügy, mely felett kizárólag csak a kir. törvényszék határozhat, a mely a kisajátítandó ingatlanok birtokbiróságát képezi. Minthogy pedig az 1881: XLI. t.-cz. 43. §-a szerint a kisajátításból származtatott ügyekre nézve a meghatározott illetékességtől eltérésnek nem lévén helye, hivatalból köteles a bíróság megvizsgálni azt, vájjon hatáskörébe tartozik-e azok felett határozni, és a tárgyilag illetéktelen bírósághoz beadott keresetet hivatalból kell visszautasítania, ennélfogva a kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság szabálytalanul járt el akkor, mikor a fentebbiek szerint a hatásköre alá sem tartozó keresetet tárgyalás kitűzése nélkül hivatalból visszautasítani elmulasztotta, és a tárgyi illetőség ellen emelt kifogást elvetette. (1896. decz. 2. 4132. sz.) C: Tekintve, hogy az 1881. évi XLI. t.-cz. IV. fejezetében szabályozott kártalanítási eljárásnak a 43. §-ban kijelölt birtokbiróságnál csak abban az esetben van helye, ha a kártalanítandó ingatlan az ebben a törvényben megállapított kisajátítási eljárás mellett vétetik el a tulajdonostól; s tekintve, hogy a fenforgó esetben a kereset tárgyát voly ingatlanok értékének a megtérítése képezi, a melyeket az alp. a törvényben előirt kisajátítási eljárás mellőzésével foglalt el a felp.-től; a jelen esetben tehát az idézett törvényben szabályozott külön kártalanítási eljárásnak sem lehet helye, ennélfogva tekintve, hogy a jelen per tárgya olyan külön ügybirósághoz, melytől eltérésnek helye nem volna, a törvény által utalva nincs, a másodbiróság nyilvánvalóan helytelenül alkalmazta a jelen esetre az 1881. évi XLI. t.-cz. 43. _§-át, s miután, a perrendtartás 53. és 54. §-ai„ valamint a kereskedelmi eljárás 8. §-a egyéb esete sem forog fen: helytelenül mondotta ki hivatalból az eljáró bíróságot illetéktelennek. (1897. nov. 24. 192.)