Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

Törölt hátiratok és a legitimáczió. 129 pervesztes, a perrendtartás 251. §-a alapján a perbeli és felebbezési 1876:XXVII. t.-cs. költség viselésére köteleztetett. 36 g C: A kir. Ítélőtáblának Ítélete indokai-nál fogva lielybenhagyatík. (1899. február 7. 1169. és 768/1898. sz. a.) lía felperes az alapperben váltóbirtokosi minőségét nem köztörvényi 1< gitimáczióval igazolta, az ujitott perben sem hivalkozliatik arra, hogy ő mint örökös van legitimálva. 363. C: Alp.-ek a kereseti váltókra vonatkozóan egyrészt azzal a kifogással éltek, hogy a felperes azokon váltó tulajdonosként legitimálva nincs, másrészt pedig, hogy ezek a vláltók már hatályukat vesztették és így felperesnek nem állott jogában az azokon hiányzó keletet később, majd­nem '30 év multával kitölteni. A per adatai pedig kétségtelen bizonyítékát adják annak, hogy a kereseti válták a még 1866. november 6-án elhalá­lozott St. T. hagyatéki vagyonához tartoznak, de különben felperes a jelen per folyamán is elismerte, hogy a kereseti váltók értékével elhalt hasonnevű atyja, néhai St. T. hagyatéka károsodott, és hogy ő ezért tekinti az azokon alapuló követelést a hagyatékhoz tartozónak és ezért kívánja abban örököstársait is egyenlő arányban részesíteni. Ezek szerint pedig, figyelemmel még arra a körülményre, hogy a kereseti váltókon látható kibocsátói aláírásnak, a felperesnek a csatolt meghatalmazáson levő kétségbe nem vont aláírásával, valamint az elhalt St. T.-nak az I. a. szerződésen előforduló, valódinak elismert aláírásával történt összehason­lításából is megállapítható, miszerint a kereseti váltókra vezetett kibo­csátói aláírás nem felperestől, hanem annak még 1866. november 6-án elhalt hasonnevű atyjától származik: mindezekből kétségtelen, hogy fel­peres kereshetőségi jogát, magukból a kereseti váltókból, váltójogi legiti­matio hiányában nem származtathatja. Minthogy pedig felperes az 1894. 33305. sz. alapkeresetében az állítólag önmaga által saját rendeletre kiállított váltókból eredő jogán, saját nevében kérte az alpereseket fize­tésre kötelezni, az ujitott per folyamán most már az alperesek kifogása folytán sikeresen nem hivatkozhatik arra, hogy ő, mint az elhalt váltó­tulajóonos egyik örököse, köztörvényileg is legitimálva van a váltó jog­szerű birtokosának és ezen az alapon is követelhet fizetést alperesektől, mint az elhalt váltóadós örököseitől. Felperes ezekből folyóan a saját váltójoga alapján indított keresetével kereshetőségi jog hiányában eluta­sítandó volt. Mellőzve ezek szerint a perben a kereseti váltókra vonat­kozóan felhozott bizonyítékok mérlegelését, ebből a fent érintett okból kellett mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az alapperbeli ítéleteket hatályon kívül helyezni és felperest az 1894. 33305. sz. váltó­keresetével feltétlenül elutasítani. (1896. márczius 13. 32. sz.) Törlés és igazítás a forgatmányon. 364. B pesti T.: A váltó tulajdonának megszerzése nem alkal­Döntvénytár. Váltó. Csőd. Szabadalom. 9

Next

/
Thumbnails
Contents