Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

91 i Utólagos telepítésbe való bsleegyezés vélelmezése. ••-tetszése szerint meghatározhassa. Alp.-nek neve aláírására adott megbízással tehát fia L. D. nem nyert jogot arra, hogy azon váltót telepíthesse is, vagy azt mással megállapíthassa. Ezekre figyelemmel a váltón levő telepítésnek váltójogi hatása csak ugy lehet, ha alp., mint a váltó kibocsátója beleegyezett abba, hogy a váltót, amely az aláíráskor telepítve nem volt, annak birtokosa utólag telepíthesse. Vitatja is ezt felp. Allitja u. i., hogy nem csak az alapváltónak, de az azt meghosszabbító kereseti váltónak kiállításakor is ő és az ő jogelőde L. és Sch. czég kikötötték alp. irányában, hogy joguk van utólag belátásuk szerint alp. értesítése nélkül a váltót telepíteni. Emez állítást azonban felp. nem bizonyitotta. Mert a telepítés kikötése, amelyről L. Gy., S. L.. M: S:. Sz. T. tanuk vallomásai szólanak, S. L., M, S:, Sz: I: tanuk vallomása szerint oly módon történt, hogy a váltó tovább adhatása, máshova küldhetése köttetett ki. E szavakkal a telepítés joga nincs kikötve, mert e szavakkal nem fejezik ki azt, hogy a váltón az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely legyen megjelölhető. Ezek szerint minthogy felp. nem bizonyitotta, hogy jogában állott a váltót utólagosan telepíteni, a váltón előforduló telepítés nem létezőnek tekintendő. Ennek pedig az a következménye, hogy a visszkereseti jog fenntartására az óvást L. D. elfogadó ellen s a váltótörv. 102. §-a értelmében annak üzlethelyiségében vagy annak hiányában lakásán kellett volna felvenni. Azonban ettől eltérőleg az óvás a magyar leszámítoló és pénzváltó bank ellen s annak üzleti helyiségében vétetett fel, a miért is az óvás az alp.-ként perbe vont kibocsátó ellen a visszkereseti jog fenntartására nem alkalmas. (1898. febr. 7. 6197/1897. sz) C: Hh. (1898. június 1. 220. sz.) Aki ismeri a pénzintézeteknek azt az állandó gyakorlatát, mely szerint ellenkező kikötést ncin tesz, a telepítésbe beleegyezettnek tekintendő, a náluk leszámítolt váltókat magukhoz telepilik és a leszámítoláskor 281. C.: Abból az állandó gyakorlatból, hogy valamely pénzintézet a nála leszámítolt váltókat saját magához telepíteni szokta, nem következik, hogy az utólagosan történt ilyen telepítés jogszerű, hanem csak az következtetendő, hogy az olyan egyén, aki ismeri a pénzintézet állandó gyakorlatát és mégis a váltót leszámítolás végett benyújtja, anélkül, hogy a gyakorlattól eltérő kikötést tenne, beleegyezett, hogy a váltó az illető pénzintézetnél követett állandó gyakorlat szerint telepíttessék. Tekintve tehát, hogy a másodbiróság ítéletének, e részben itt is elfogadott indokolása szerint a felperes pénzintézetnél a leszámítolt váltók telepítése körül a fennebb emiitett állandó gyakorlat követtetett; tekintve, hogy ezt a gyakorlatot maguk az alperesek is bizonyítani óhajtván, nyilvánvaló, hogy azt ismerték. Tekintve végül, hogy az alperesek a váltó benyújtásakor az állandó gyakorlattól eltérő kikötést nem tettek, ugyanők beleegyezettnek tekinthetők, hogy a váltó