Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Törvényes öröklés. az országbírói értekezlet 14. §-a értelmében hitvestársi öröklésnek van helye, kellett K. J.-t mint örökhagyó hitvestársát, örökhagyó kizárólagos örökösének elismerni. (1897. nov. 10. 12,029. sz.j Szegedi T.: Az elsőbiróság Ítélete indokainál fogva hh. (1898. márcz. 2. 385. sz.) C.: A másodbiróság Ítélete hh. Indokok: A becsatolt telekkönyvi másolatok és szerződés kétségtelenné teszik, hogy a hagyatéki ingatlanok az örökhagyónak szerzeménye, de felp.-ek különben is csak azt vitatják, hogy ezen ingatlanok öröklött pénzen vásároltattak, a mi igazolás esetén is ezen ingatlanok szerzeményi minőségét nem változtatná meg: és felp.-eket csak arra jogosítaná, hogy ezen vagyon értéke erejéig részükre azon érték megítéltessék, a mely őket az örökhagyóra a velők közös törzsből szállott értékből, az öröklés rendje szerint, aránylag illeti, mely közös törzs alatt azonban jelen esetben a közös apa F. J. nem érthető, mert ez még életben van, következőleg azon egyébként sem igazolt érték, a melyet az örökhagyó után attól kapott, erre, nem pedig felp.-ekre szállna, azon vagyoni előny pedig, a melyben az örökhagyó után testvérei részéről részesült, csakis szerzemény tekintete alá eshetik. Mindezeknél fogva és mert felp.-ek nem nyújtottak megfelelő bizonyítékot arra, hogy milyen érték szállott az örökhagyóra olyan közös törzstől, a kinek a jogán a törvényes öröklés a felp.-eket megilleti: felp.-eket keresetükkel elutasítani kellett. (1899. márcz. 7. 4340/1898. sz.) = Hasonló C.: Az öröklött vagyon értékének helyreállításáig- szerzemény nincs. Midőn tehát az alsóbiróságok ítéleteiknek indokaiban kifejtettek szerint az 1871. decz. 10-én elhalt K. S. közös törzsről nagyobb érték szállott fiára, az 1887. július 2-án elhalt K. S.-ra s erről az 1891. máj. 26-án elhalt hasonnevű fiára, a mostani örökhagyóra, mint a milyen értéket legutóbb nevezett K. S. hagyatéka képvisel: az ez után örökségül hátrahagyott ingatlanokat, súlyt helyezve arra is. hogy alp. az örökhagyó apja által vett ingatlanok helyett, a közös törzstől szállott értéknek megtérítését fel nem ajánlotta, az alsóbiróságok helyesen tekintették olyan ági vagyonoknak, melyekben az öröklésre felp.-ek vannak hivatva. (1899. jan. 10. 4543/1898. sz.) = C.: A per bizonyító adataival kétséget fenn nem hagyó módon lévén kimutatva az, hogy az örökhagyó Sz. Zs.-ára a felp.-ek a felp.-ékkel közös törzs Sz. P. hagyatékából 974 frt 33 krt tevő készpénzbeli örökség hárult át abban az időben, a midőn már örökhagyó O. J. neje volt, ennek az öröklött s ági természetű vagyon értéknek elöröklésére fel- és lemenő örökösök ugy végrendelet hiányában, nem a hátrahagyott hitvestárs, hanem a felp.-ek mint legközelebbi oldalrokonok vannak törvény szerint hivatva és pedig a nélkül, hogy az öröklött értéknek akár a hátrahagyott hitvestárs kezére jutását, akár a házasság tartama alatt szerzett s a hagyatékhoz tartozó ingatlanba lett beruházását bizonyítani tartoznának, kizárván az erre vonatkozó bizonyítás kötelezettségét az az általánosan alkalmazott jogszabály, a mely szerint szerzeményi vagyonról addig nem lehet szó, a míg az öröklött ági természetű vagyon értéke helyreállítva nincs. (1902. máj. 15. 4763. sz.) = C.: Az id. törv. szab. 10. §-a értelmében szerzeménynek csak az a vagyonérték tekinthető, mely az ági vagyon értékét túlhaladja, az a kö-