Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

62 Öröklési jog. tói kapott. A szülőktől azok életében ajándékba kapott vagyon ági minőségének meghatározásánál döntő az, hog}^ a kapott érték az ajándékozott orztályrészébe beszámitandő-e vagy sem ? Minthogy pedig anyja örökhagyót túlélte, a tőle kapott érték beszámitás alá nem kerülhet, ez az 500 frt tehát ági vagyonnak nem tekinthető. Ellenben az apától nyert érték az apától leszármazottakkal szemben osztály és beszámitás tárgyát képezvén, az apától származó ági vagyonnak tekintendő, amelyre nézve az örökösödési rend az o. b.ért. 10. § a értelmében az apától leszármazókat, vagyis az örökhagyó testvéreit 2. és 3. rendű felp.-t illeti meg. Minthogy pedig utóbbiak az őket megillető örökségi jogról 1. rendű felp. javára lemondottak, 2. rendű alp. pedig kijelenti, hogy a peres hagyatékra igényt nem támaszt, az 500 frtot 1. rendű felp. javára megitélni kellett. (1900. decz. 31. 24390. sz.) Temesvári T.: hh. (1901. márcz. 13. 701. sz.) C.: I. r. alp. arra köteleztetik, hogy I. r. felp.-nek 2000 K tőkét s járulékait 15 nap s végrehajtás terhe alatt megfizessen. Indokok: Nem helyes az alsóbirósági Ítéleteknek az a kiindulási pontja, hogy ajándékozás esetében ági vagyonról csak akkor lehetne szó, ha a kapott érték az ajándékozottnak osztályrészébe beszámítandó, mert az id. törvk. szab. 10. §-a szerint leszármazók hiányában az apa és anya hivatvák öröklésre, mindenik azon érték erejéig, mely az örökhagyóra tőlük vagy águktól akár végrendelet folytán; akár anélkül hárult. Az ági öröklés alapja tehát a vér- ós jogközösségen kivül egyedül a visszteher nélküli hárulás, mely utóbbi fenforog akkor is, ha a visszteher nélkül az örökhagyóra hárult érték neki beszámítható uem lett volna. Minthogy pedig a hagy. tárgy. jkv. bizonyítja I. r. alp. azon beismerését, hogy a hagyatéki ház a szülők által vétetett s annak vételárát fele részben ugyanők kifizették, azután pedig örökhagyónak átadták, nyilvánvaló, hogy örökhagyóra szüleiről 2000 K érték visszteher nélkül hárult, következőleg az fele részében az apára, fele részben az anyára vagyis I. r. felp.-re szállna vissza, mivel azonban az apa meghalt, örökösei közül 2. és 3. r. felp. anyjuk javára igényükről lemondottak, 2. r. alp. pedig nem felebbezett amiatt, hogy az apát, tekintve örököseit illető örökrész az alsóbiróság által egészben felp.-nek Ítéltetett meg: a 2000 K ági érték egészben felp.-nek volt megítélendő, tekintve azonban, hogy ez az ági érték a szülők által a házba fektettetett, I. r. alp.-nek annak visszafizetésébe is csak a ház értéke erejéig köteleztethetett. (1902. jan. 28. 3838/901. sz.)