Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

36 Öröklési jog. jogi felfogásával szemben, amely szerint az embert életétől megfosztó bűncselekmény általában gyilkosságnak neveztetett, s amely szerint az apa ellen elkövetett ilynemű bűnténynek a H. T. K. 15. czim első bekezdése szerint büntetőjogi következménye a tettesre nézve a halál volt, az idő folytán előrehaladt művelődéssel kapcsolatos humanismus következményekép a régebben tisztán a talio elvén alapuló megtorló büntetósnem szigorú alkalmazása mindinkább tért veszitett s hogy a fejlődő büntető jogtudomány az elkövetés inditó okai és körülményei tüzetes vizsgálata alapján s még a szándék fenforgása esetében is az előre elhatározás és a nem előre történt megfontolás szerint gyilkosságnak, illetve szándékos emberölésnek minősített bűntények közt az ezek büntetőjogi következményeire is kiható, elkülönitő határvonalat vont meg; ez a tisztán büntetőjogi megkülönböztetés azonban a végeredményben életfosztó cselekményt elkövető fiu ellen a magánjog rendelkezései alá tartozó örökösödési igény eldöntésére kihatással nem birhat. A fentebb idézett I. rész 15. czim 1. §-a szerint a gyiluos javait s birtokjogait elvesztette; ily joga volna alp.-nek, az életétől megfosztott apa után annak hagyatékára a megfelelő hányad szerint, rendes körülmények közt. A gyermeknek szülőjével a közvetlen származás és vérségi összeköttetésen alapuló viszonyát s ezen viszony minden időben s körülmények közt fennálló erkölcsi alapját a legdurvábban megsértő s azt az apa életének erőszakos kioltásával szétvágó büncselekménynek; a mai kornak a régibb idő felfogásával szemben érzékenyebb erkölcsi felfogásának megsértése nélkül, következménye most sem lehet más, mint volt régebben, vagyis az, hogy az apát akár szándékosan, akár nem előre történt megfontolás mellett életétől megfosztó gyermek az apa hagyatékában nem örökösödhetik; amiért is alp. ténye — minősíttessék bár az a B. T. K. alapján szándékos emberölésnek — oly teljes érdemetlenségi okot képez, amelynek alapján alp., az elsőbiróság ítélete vonatkozó részének megváltoztatásával, apja utáni örökösödési igényével elutasítandó s felp. kizárólagos örökösödési joga megítélendő volt. Abból a körülményből, hogy az apa a rajta alp. által ejtett halálos sértések után még 30 óráig élt s hogy az alatt, bár alp. megbüntetését kérte, de kitagadó nyilatkozatot nem tett, nem az alp. által vitatott az a következés vonható le, hogy őt az apa az örökségből kizárni nem kívánta, hanem az ellenkező ; mert ha alp.-nek örökjogát fentartani volt volna az apa szándékában, akkor ily irányban a sértés után még 30 óra múlva bekövetkezett haláláig intézkedni módjában volt volna. Az elsőbiróság Ítéletének a hagyaték állagának megállapitá-