Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

334 Öröklési jog. apa rendelhet serdületlen kiskorú gyermekének halála esetére. A mennyiben pedig e szerint a serdületlen korban való elhalálozása esetére tett, vagyis pupilláris helyettesítés forog fenn, ez hatályát abban a pillanatban elveszitette, a melyben a serdületlen kiskorú örökös végrendelkezési képességét, illetve teljeskoruságát elérte, a mi, hogy az utóbb férjhez is ment örökhagyónál bekövetkezett, kérdés tárgyát nem képezheti. Ha ekként felp.-nek a most emiitett helyettesítésre alapított utóörökösödési joga, a mely különben sem a néhai R. J. hagyatékára kötött egyezségben, sem az azon alapuló átadó végzésben biztositva, sem a tjkönyvben feljegyezve nem lett, meg nem állapitható : felp. a leánya által alkotott végrendeletet megtámadni akár a külső úgynevezett alaki kellékek hiányának indokából, akár pedig a miatt, mert leánya a szabad végrendelkezésben megfélemlítés által korlátoltatott, csak abban az esetben van jogositva, ha a végrendelkezés tárgyát tevő vagyon a végrendelet megdőlte esetén, tehát a törvényes örökösödés rendje szerint reá szállott. E tekintetben felp.-nek igazolnia kellett volna azt, hogy a keresetbe vett ingatlan jutalékok az örökhagyóra tőle, vagy az ő apjától, t. i. W. törzsről háramoltak ; ezt azonban a felp. még csak nem is állítja, sőt a lovrini 94., 1068. és 1233. sz. tjkvek egybevetéséből kitűnik, hogy a keresetbe vett vagyon néhai R. L. és neje, M. A. után szállott R. J.-ra és erről a fentebb emiitett hagyatéki eljárás utján az örökhagyóra és igy az apai ági vagyon ; minthogy pedig az apai oldalrokonok életben vannak, ezek annak öröklésében a felp.-t megelőzik. S minthogy e szerint nem szállhat a keresetbe vett vagyon a felp.-re még abban az esetben sem, ha a végrendelet esetleg az utóbb emiitett okokból, vagy azok egyikéből érvénytelenittetnék, nem tekinthető felp. jogosítottnak magának a végrendeletnek megtámadására sem. (1894. ápr. 11. 2158. sz.) C.: hh. indokainál fogva és azért, mert sem R. J. végrendeletéből, sem a végrendeleti örökösöknek a hagyatéki tárgyalás alkalmával tett nyilatkozataiból meg nem állapitható az, hogy R. J. gyermekeit, kiknek egyike akkor csak 10 éves volt, másika pedig még meg sem született, a nekik juttatott vagyon felett való rendelkezésben korlátozni, vagy azok esetleges leszármazóit az öröklésből kizárni akarta volna, ebből pedig, valamint a végrendelet 3. pontjának ama szövegéből, melyben a helyettesítésnél a „gyermek" szóra van fősuly fektetve, okszerűen az következik, hogy R. J. a a felp.-t csak az esetre kívánta gyermekei után utóörökösül kirendelni, ha azok gyermekkorban a rendelkezési képesség elnyerése