Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

22 Öröklési jog. tettel arra, hogy a jelen perhez csatolt hagyatéki iratok közt a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvhöz LZ), AA) és BB) alatt, illetve a végirathoz C/C), D/D) és E/E) alatt nemkülönben 3845/86. számú végzés folytán megtartott tárgyaláskor N) alatt becsatolt eredeti anyakönyvi ki-vonatok az azok kiállításakor Belgrádban székelt cs. és kir. osztrák-magyar konzul által láttamozva vannak és ugy azok törvényszerűen kiállított, teljes hitelű közokiratoknak tekintendők, melyek valósága ellen kifogás csak akkor vehető figyelembe, ha bebizonyittatik, hogy az idézett okiratok hamisak, ezt azonban alp.-ek nem is állították; azt, hogy azon körülmény, mely az okiratok által bizonyittatni szándékoltatik, nem való, nem bizonyították és igy ezen okiratok hitelessége és bizonyító ereje egyszerű megtagadása birói figyelembe nem jöhet; tekintettel továbbá arra, hogy ezen okiratokkal bizonyítva van, hogy az örökhagyó G. S.-nek egyedüli testvére G. E. férjezett S. Sz.-né volt; aki 1867. évi deczember 6-án elhalt, bizonyítva van továbbá, hogy N. L.-né szül. G. A., G. A., G. Gy., D. A.-né szül. G. T. és D. J.-né szül. G. D., fentebb nevezett G. H. Sz.-né szül. G. E. törvényes gyermekei, alp. kiskorú P. D. pedig, leánya P. J.-né szül. G. J.-nét kiskorú T. Zs. pedig, leánya T. D.-né szül. G. A.-tói származott törvényes unokái és ekként bizonyítva van az is, hogy a Budapesten 1880. évi márczius 8-án fel- és lemenő örökösök és végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt G. S. után az országbírói értekezlet 11. §-a szerint a törvényből az örökösödési jog kizárólag felp.-eket illeti; tekintve azonban, hogy a most említett örökhagyó G. S. hagyatékáról felvett leltárban foglalt ingatlanok és pedig a Budapest főváros pesti részének 494. számú telekkönyvi betétében 495. helyrajzi szám alatt felvett háznak felét, a Budapest főváros pesti részének 681. számú telekkönyvi betétben 684. helyrajzi szám alatt felvett háznak pedig egy negyed részét néhai G. Gy. örökölte, az előbb körülirt háznak másik felét és az utóbb körülirt háznak másik negyed részét pedig vétel utján szerezte meg; tekintve, hogy néhai G. Gy. a Budapesten 1862. márczius 27-én alkotott végrendelet VI. pontjában fogadott gyermekeit G. S.-t és G. J.-t nevezte ki általános örököseiül, a végrendelet VII. pontjában pedig azon rendelkezést tette, hogy azon esetre, ha mindkét fogadott fia, t. i. G. S. és G. J. törvényes leszármazó örökösök és végrendelet nélkül halna el, az esetben utóörökösül egymásközti egyenlő arányban G. D. leányait és G. Sz. leányát G. E.-t nevezte ki; tekintve továbbá, hogy G. Gy. ezen végrendelkezésénél fogva, G. S.-t és G. J.-t is a kölcsönös utóörökösödési jog megilleti, mert az örökhagyó G. E.-t és G. D.