Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

A hagyaték. 19 1895. évi becsértéke veendő alapul. Ezen az alapon pedig, minthogy az 1895. évi február hó 26-án felvett becslési jegyzőkönyv szerint a szakértők a közszerzeményt képező ingatlanoknak 1895. évi értékét egyhangúlag összesen 20,725 frtra becsülték, ennek az összegnek fele, vagyis 10,362 frt 50 kr. képezi a néhai T. Zs. hagyatékának értékét, mely utóbbi összegnek 1U része, vagyis 2590 frt 62V2 kr. illeti meg a felp.-t törvényes örökrésze fejében. Ebbe az illetménybe a felp.-nek kiházasitásul adott s alp.-ek által beszámíttatni kért érték és 100 frt készpénz a másodbiróság Ítéletében felhozott vonatkozó indokoknál fogva nem volt beszámítható; de nem lehetett beszámítani az elsőrendű alp. által felp. részére vásárolt Vs telek 1600 frt értékét sem, mert elsőrendű alp. a felp. tagadásával szemben nem bizonyította, hogy a kérdéses 1/8 telket felp. részére anyai örökségébe leendő beszámítás feltétele mellett vette meg s felp. azt ily feltétel kikötésével fogadta el; ennek a ténykörülménynek bizonyítása nélkül pedig az vélelmezendő, hogy elsőrendű alp., ki a nevén állott összes jelentékeny értéket képviselő ingatlanokat, felp. mellőzésével fiaira, a II—IV. rendű alp.-re ruházta át, a többször említett Vs telek átadásával felp.-t, mint leányát is részesíteni kívánta saját vagyonából. Az előadottaknál, valamint az I—IV. rendű alp.-ek együttes felelősségére és egyetemleges kötelezettségére nézve az elsőbiróság ítéletében felhozott indokoknál fogva alp.-t a 2590 frt 60V2 kr. tőkének, mint felp. anyai örökrészének s ez után a kereset megindításától járó törv.-es késedelmi kamatnak egyetemleges fizetésére kötelezni kellett. A kamat azért volt csak a kereset indításától kezdve megítélendő, mert felp.-t is mulasztás terheli annyiban, hogy a már 1877. évi évi május hó 6-án megnyílt örökségi igényét előbb nem érvényesítette. (1897. jun. 22-én, 6439/896. sz.) Az örökség hasznai az örökhagyó halálának napjától a hagyatékhoz tartoznak. 15. C.: A T. ítéletének az a része, mely szerint 1., 2. és 8. rendű alperesek az örökhagyó halála, illetve a 471 frt. 90 kr. felvétele napjától számítva kamat fizetésére köteleztettek, azért hh., mert az örököst az örökség haszna az örökhagyó halála napjától kezdve illeti, s ezen jogszabályra az a körülmény, hogy a hagyatékhoz tartozó vagyont egy harmadik személy jó- vagy rosszhiszeműen tartotta-e birtokában, semmi befolyással nincs. A T. ítéletének az 1., 2. és 8. r. alp.-ek viszontkeresetére vonatkozó része indokaiból és azért hh., mert abból a jogszabályból, hogy szerzeményt az 2*