Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Az özvegyi jog. 171 mat S. J. rokonomnak, ha férjhez megy, férjhezmenetele napjától számítandó egy év alatt félévenkint 5000 írtjával fizetni", néh. V. J. határozottan saját személyére vállalt fizetési kötelezettséget s tekintve, hogy azon feltétel, melyhez az ajándékot kötötte, bekövetkezett, mit alp.-ek nem vontak kétségbe, felp. követelési joga, nemkülönben alp.-ek fizetési kötelezettsége is beállott. Ezekből folyólag néh. V. J. még életében önmagát kötelezte és pedig egy valódinak elismert okmány szerint s örököseit a kamatok fizetésére csak azon esetre, ha felp. férjhez nem menne s habár ajándékozás élő szóval is történhet, minthogy azonban az jelenleg irásba foglalva van, akképp volt veendő, hogy az ajándékozó annak marandóságát még örököseivel szemben is biztosítani óhajtotta. Ellenvetik még alp.-ek, hogy korlátlan rendelkezési jog nem illeti meg felp.-t az összegre nézve, mert azok lemenő örökösök nélküli elhalálozása esetére az ajándékozó fiörököseinek visszahagyni tartozik. Tekintve azonban, hogy az okmány tartalma szerint az összeg kifizetése más feltételhez, mint felp. férjhez menetelére kötve nincs s hogy ezen kifejezés „visszahagyni" szintén azt bizonyítja, hogy az összeg felp. rendelkezésére bocsátandó, ekképp mi sem állván ellent, hogy felp. jogos követelése birtokába lépjen, alp.-ek a kereseti összeg kifizetésére kötelezendők voltak és pedig az összeg ugy saját; mint kisk. gyermekei személyében is, mert a keresetnél B) alatt elfekvő hagyaték átadó végzés szerint is az özvegy néhai V. J. összes vagyonának korlátlan haszonélvezője s mint ilyen tehát örökös is, az általa képviseltek pedig V. J.-nak az özvegyi haszonélvezet megszűntével tényleges örökösei, az örökség pedig teherrel jár. Szegedi T.: hh. C.: Özv. V. J.-né alp.-nek saját személyében történt elmarasztalására nézve mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, felp. özv. V. J.-né alp. saját személye ellen indított keresetével elutasittatik és a most nevezett özvegy csak annak tűrésére köteleztetik, hogy felp. kereseti követelését V. J. hagyatéki vagyonából kielégíttethesse. A másodbiróság ítéletének többi része hh. oly értelemben, hogy az abban megítélt 10,000 forint tőkét, kamatot és perköltséget özvegy V. J.-né alp. mint kiskorú gyermekei gyámja köteleztetik felp.-nek megfizetni. Indokok: A keresethez B) alatt csatolt hagyatéki átadási végzés szerint özvegy V. J.-né alp., a térje hagyatékának csak haszonélvezetéhez, esetleg kiházasitási költséghez nyert jogot, az özvegy haszonélvezeti jog és kiházasitási költség pedig nem örökség, hanem hagyatéki teher természetével bír. Özvegy V. J.-nét