Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

114 Öröklési jog. öröklés alapját képező házassági életközösség az eperjesi görögkath. szentszéknek ágy- és asztaltól való elválasztást kimondó jogerős Ítélete folytán alp. és az Örökhagyó között megszűnvén, a birói gyakorlat szerint megszűnt egyszersmind alp.-nek a hitvestársi örökléshez való igénye, noha a szentszéki Ítélettel nem ő, hanem volt férje, vagyis az örökhagyó mondatott ki vétkesnek. Mihez képest le- és felmenő örökösök hiányában a törvényes örökösödés joga a vérségi kapcsolat alapján kizárólag a felp.-eket illeti meg, a kiknek részére az alp. viszonkeresete folytán az alp.-nek közszerzemény czimén tulajdonul megítélt és az eperjesi 678. sz. tjkvben 306. hr. sz. a. foglalt háznak fele része szintén meg lett volna törvényes oldalági örökösödés czimén tulajdonul Ítélendő, mert a mennyiben örökhagyó a most emiitett házát a telekkönyv állása szerint 1891. okt. 15-én, illetve pedig decz. 8-án, vagyis akkor szerezte, a mikor tőle alp. a per adatai szerint tényleg már külön vált, de ennek a megszerzésében alp.-nek része nem lévén, reá nézve az közszerzeménynek nem tekinthető, minthogy azonban felp.-ek a miatt, hogy alp.-nek a hagyatéki javakból az elsőbiróság ítéletében meghatározott rész közszerzemény czimén tulajdonul megítéltetett, nem felebbeztek, az elsőbiróság Ítéletét abban a részében, melylyel az eperjesi 161. és 678. sz. tjkvben foglalt 2 háznak nemkülönben 33 frt 17 kr. tőke és kamatnövedékének a fele része törvényes oldalági örökösödés czimén a felp.-ek tulajdonául ítéltetett meg s alp. ezekre nézve a tulajdonjog bekebelezésének tűrésére köteleztetett, hh. kellett. Ellenben az elsőbiróság ítéletét abban a részében, melylyel alp. a fennebb emiitett két ház fele részének a felp.-ek birtokába leendő átadására is köteleztetett, felp.-ek pedig feljogosittattak arra, hogy 16 frt 58V2 kr. tőkerészt és ennek kamatnövedékét felvehessék, a fenti módon megváltoztatni az 1868 : LIV. t.-cz. 245. §-ának alkalmazása mellett azért kellett, mert a fent hivatkozott szentszéki Ítélettel az a körülmény, hogy az ágy- és asztaltól való elválasztás az örökhagyó férj vétkessége miatt mondatott ki, kétségtelenül megállapítva lévén, tekintettel arra, hogy birói gyakorlat szerint a nem vétkes nő törvényben gyökerező özvegyi jogához való igényét ágy- és asztaltól történt elválasztás folytán nem veszti el, a tényleges birtokában levő hagyatéki javakat özvegységének tartamára haszonélvezni kétségkívül jogosult, e jogának megszorítását pedig felp.-ek mint az örökhagyó oldalági rokonai az id. szab. I. R. 16. §-a értelmében nem követelhetik. E szerint tehát felp.-ek a hagyatéki javak birtokba-vótelére ez idő szerint jogosultsággal még nem birván, ellenben alp.-t a 33 frt 17 kr.