Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Hitvestársi öröklés. 109 Hitvestársi öröklés nem illeti a nőt, ha a házasságot az alsóbb bíróság felbontotta, habár a felsőbíróság a további eljárást a férj közbejött halála miatt megszüntette. 80. M.-s zig-eti tsz.: Felp. elutasittatik abbeli keresetével, hogy Sz. A. után maradt ingó javakban hitvestársi örökjoga megállapittassék s hogy az ugyanő után maradt bányarészvények haszonvétele őt özvegyi jogon illesse. Indokok: Felp. a néhai férje után maradt, azonban sem faj, sem szám, sem minőség, sem érték szerint fel nem sorolt ingó javakban mint közszerzeményi javakban kiván örökösödni keresete szerint, továbbá bizonyos bányarészvények évi jövedelmét özvegyi jogon követeli. A perhez csatolt válóper és hagyatéki iratokból az a tényállás derül ki, hogy felp. férjével 1885. évi nov. havában lépett házasságra, már 1887. évben tettleg különvált tőle nemcsak, hanem maga inditott férje Sz. A. ellen válópert, melynek 1888. évi jul. 7-én a tszéken tartott tárgyalása alkalmával férje ellen a keresetben támasztott 200 frt hitbér követelésével együtt kifejezetten minden anyagi követeléséről, igényéről is lemondott. Ezt a lemondást önként tette, utóbb vissza nem vonta s a bíróság előtt lévén téve, közokmányerejü bizonyítéknak tekintendő. A lemondás egyik módja a jogok megszűntének. Reá felp.-re tehát férje ellen minden anyagi igény e lemondással megszűnvén, oly ujabb körülmények, a melyek akár közszerzeményi vagyonokra a hitvestársi öröklés jogát, akár özvegyi jogát az állítólagos, de szintén ki nem mutatott bányavagyon jövedelmeire nézve részére feléleszthetnék: általa ki nem mutattattak a per folyamán. Az a körülmény, hogy férje korábban elhalt, mint a részére kézbesittetni rendelt válóperbeli Ítélet kézbesittethetett volna s ennélfogva a válóperbeli eljárás alp. elhalta folytán megszüntettetett s ekkép Sz. A. halála után neje, a perbeli felp., a válóper abban maradása folytán tőle végkép el nem választatott s ekkép férje nevét viseli: mind nem képeznek alapot és okot az anyagi igények felélesztésére, mert ezekről felp. lemondott; másrészt pedig azért, mert az a körülmény, hogy a válóperben hozott ítélet jogerős nem lett, a válóperbeli iratok tanúsága szerint a véletlen müve s az ideiglenes elválasztás után maga felp. kérte a további végitélet meghozatalát, vagyis az ő szándóka kétségtelen arra volt irányítva és saját tényével igazolva is, hogy a végitélet hozassék meg. Minthogy ezek szerint felp. lehető igényeiről való nyilt lemondása által önmaga emelt akadályt lehető joga érvényesítése elé; minthogy továbbá, ha e