Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

10Ü Öröklési jog. azonáltal a nevezett örökhagyó után maradt, a hagyatéki eljárás folyamán a szent-endrei kir. jbiróság által 923/1883. sz. a. felvett jegyzőkönyvben összeirt hagyatéki vagyonra mint szerzeményére, alp.-nek hitestársi örökösödési joga megállapíttatik. Indokok: Felp.-ek perujitási keresetükben lényegileg a per tárgyára vonatkozó olyan uj bizonyítékot hozván fel, melyet az alapperben nem használtak, ez okoknál fogva a perujitásnak az 1881. évi LIX. t.-cz. 69. §-ának 2. pontja alapján hely volt adandó. Érdemileg, miután a felperesileg a keresethez A) a. becsatolt közokirattal teljes hitelt érdemlőleg beigazoltatott, hogy az örökhagyó F. J. által 1882. évi szept. 28-án alkotott végrendeleten tanuként szereplő W. Gy. alp.-nek első unokatestvére, igy alp. a végrendelet által neki szánt előnyben nem részesülvén, egy ötödik végrendeleti tanú hiányában, ennek folytán jelzett végrendelet az 1876. évi XVI. t.-cz. 9. §-a alapján érvénytelennek kimondandó és örökhagyó hagyatéki vagyonára, annak szerzeményi minőségének megállapításával, alp. hitestársi örökösödési joga megállapítandó volt. Bár felp.-ek ugy keresetükben mint a per során a hagyatéki vagyon jogi természetének megállapítása nélkül csupán a törvényes örökösödést kérik megállapittatni, miután azonban felp.-ek törvényes oldalági örökösödés jogczimén, alp. pedig a hagyatéki vagyon szerzeményi minőségét vitatván, hitvestársi örökösödés jogczimén tartanak igényt a hagyatéki vagyonra, ebből kifolyólag eldöntendő volt azon kérdés is, vájjon a hagyatéki vagyon tekintendő-e és mennyiben áginak, avagy szerzeményinek. A perhez csatolt telekkönyvi kivonatok szerint a hagyatéki ingatlanokat örökhagyó adásvétel utján szerezvén, azok az ellenkező bizonyításáig szerzeményieknek tekintendők; miután azonban az ideiglenes törvénykezési szabályok értelmében szerzeményi vagyont csak az képez, mi az ági vagyon értékének levonása után megmarad és csakis ebben előzi meg végrendelet hiányában a hivatolt szabályok 14. §-a értelmében a hitvestárs az örökhagyónak oldalági örököseit, felp.-ek pedig a per során azt vitatják, hogy a hagyatéki vagyon alapja, az örökhagyónak velük közös ágától származik, tekintve, hogy a felperesileg e részben becsatolt B), C), D) és E) a. okmányok közül a B) alattival ugyan igazoltatott, hogy örökhagyóra szülei után 500 (váltó) frt jutott osztályrészül, de hogy ezen összeget örökhagyó tényleg megkapta volna, beigazolva nam lett; alp.-nek e részbeni tagadásával szemben a felperesileg egyoldalulag felajánlott főeskü, miután felp.-ek maguk se állítják, hogy alp. ezen bizonyítandó körülményről közvetlen tudomással nem birna, mint perrendellenesen