Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

A szerződések alakja. 489 zést, helyesen öröklési szerződést, vagy halál esetére szóló ajándékozást tartalmazna, mivel alp. oly feltétel alatt vállalt fizetési kötelezettséget, hogy ha ő hal el korábban, ezt az örökösei fogják teljesíteni, ha pedig az alp. a hitelezőket túléli, a fizetési kötelezettség megszűnik és igy a kereseti követelés alp.-tői sem egyik, sem a másik esetben követelhető nem lévén, ez a megállapodás pedig nem egyéb, mint a kereseti követelés elenyésztének feltétele: mindezeknél fogva elsőrendű alp. felülvizsgálati kérelmének helyt adni s a megtámadott Ítélet ide vonatkozó marasztaló részének megváltoztatása mellett felp.-t keresetével egészben elutasítani kellett. (1902. jan. 7. 472/1901. sz.) 115. Alp. azzal védekezett, hogy a 2860 kor. vételárból az ingatlan vételár tulajdonképen csak 1200 kor. volt s hogy az ezt felülhaladó összegből 1400 kor. az elsőrendű felp. nevére szóló italmérési engedélynek az alp. részére való átiratásáért köttetett ki; az utóbbi 1400 kor. összeget azonban alp. azért nem köteles í'elp.-nek megfizetni, mert elsőrendű felp. az italmérési engedélynek alp. nevére való átiratását kieszközölni képes nem volt s arra való tekintettel, hogy alp. a felp.-nek már 1460 koronát megfizetett, holott az ingatlan vételára csak 1200 korona volt, ez alapon alp. 260 koronát viszonkeresetbe vett. Alp -nek ezt a védekezését a felebbezési bíróság abból a jogi indokból nem találta ügydöntőnek, mivel az alp. részéről vitatott korábbi megállapodást az utóbb irásba foglalt adásvételi szerződés és a kereseti kötelezvény tartalmával ellentétben állónak és az osztrák polgári törvénykönyv 887. §-a alapján figyelembe nem vehetőnek tekintette. C.: A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja azonban téves. Alp.-nek az adásvételi szerződés megkötésének körülményeire vonatkozó, fentemiitett védekezése ugyanis lényegileg arra irányul, hogy a szerződő felek kijelentett egyező akarata a szerződés szóbeli megkötésénél nem csupán a másodrendű alp. tulajdonát képezett ingatlanok eladására, hanem egyúttal és együttesen az elsőrendű alp. italmérési engedélyének alp.-re való átruházására is vonatkozott és hogy a 2860 kor. vételár nem csupán az ingatlanok, hanem egyúttal az italmérési engedély átruházásának is egyenértéke volt, még pedig oly megosztással, hog}r a fenti összegből 1200 korona képezendi az ingatlan vételárát, 1400 kor. pedig az italmérési engedély átruházásának ellenértékét; a mennyiben pedig a kereseti kötelezvény és az adásvételi szerződési okirat tartalma a szerződő feleknek nem az akaratát fejezi ki, annyiban az okiratok tartalma a szerződő felek valódi akaratát nem foglalja magában. Minthogy pedig a szerződést a szerződő felek egyező akarata, nem pedig a szerződés irásba foglalása hozza létre és a szerződések irásbafoglalásáról készült okirat csak a szerződés létrejöttének a bizonyítási eszköze: kivétel esete e szabály alól akkor forog fenn, ha a felek kölcsönös megállapodása az volt, hogy a szerződés annak irásba foglalása nélkül megkötöttnek ne tekintessék; minthogy to-