Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

630 Tiltott cselekmények. tátott igényperben kivett tanúvallomások itt is bizonyítékul szolgálván, azokból megállapítható az, hogy a lefoglalt ingóságok a fel]), kizárólagos tulajdonát képezték, a mivel szemben pedig a per iratai szerint a végrehajtató sem a foglalás alkalmával, sem később a per folyamán nem tudott bizonyítani oly körülményeket, a melyekkel valószínűvé tette volna, hogy a lefoglalt ingók a végrehajtást szenvedett tulajdonai. A mennyiben felp. ezen rosszhiszemű foglalás következtében kárt szenvedett, kárának megtérítését követelni jogosítva van és pedig attól, a kinek ténykedése folytán a kár bekövetkezett, így a felelősség alp.-ekre, a végrehaj tatóra és ennek jogi képviselőjére hárul, mint a kik felp. vagyonára a zárlatot vezették. Mivel pedig egyrészt az ügyv. rendtartás 71. §-a egyenesen és közvetlenül az ügyvédet teszi felelőssé azon kárért, a melyet hivatalos eljárása által valakinek okozott, de másrészt a megbízási viszonyból folyólag a megbízott által elkövetett kárért a megbízót terheli a felelősség, ha csak a megbízott megbízatása körét tul nem lépte; azon körülmény pedig, hogy St. B. alp. a rosszhiszeműen kieszközölt zárlatot önként fel nem oldotta, bár ez módjában állott volna, sőt még az igényperben is védekezett, valamint a jelen perben több irányban kifejtett védekezése is, ugy tünteti fel ezen alp.-t, mint a ki ügyvédjének jogsértő cselekményét magáévá tette, a miből nyilvánvaló, hogy dr. Sch. M. alp. nem járt tul megbízatásán, ezen okok alapján mindkét alp. kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani. Szegedi T.: Az elsőbiróság ítélete mv., felp. keresetével elutasittatik. Indokok: Elsőrendű alp., dr. Heh. M., mint másodrendű alp. St. B. végrehajtató volt megbízottja, csak felének a megbízásából járt el és oly tények a per során nem merültek fel, a melyek az ő személyes kártérítési kötelezettségét megállapítanák. St. B. II. rendű alp. pedig tekintettel arra, hogy a végrehajtási iratok szerint és az igényperben is megállapítottan P. M. és G. V. juhászok, kik a lefoglalt lábasjószágokat őrizték, a végrehajtás alkalmával hozzájuk intézett ama kérdésre, hogy vannak-e M. T.-fóle jubok ;i nyájban ? azt felelték, hogy ott vannak M.-félo juhok, de hogy melyek M. juhai, azt nem tudják; ily körülmények között figyelemmel a végrehajtási törvény 48. §-ára, jogszerűen járt el II. rendű alp. akkor, a mikor ezeket az ingóságokat végrehajtás alá vonta s szoros zár alá helyezte. Minthogy ezek szerint sem a jelen por során, sem az igényperben adat arra fel nem merült, hogy az ingókat II. rendű alp. tudva vette végrehajtás alá: az elsőbiróság ítélet* fentebb megjelölt felebbezett részének mv.-ával, felp.-t keresetével elutasítani kellett.