Magánjog 2/1. kötet, Családjog és kötelmi jog 1. (Budapest, 1906)

: XXXI. tanúsított bánásmódját illeti, a í'olp. tanuk vallomás;), nevezetesen oz' br. H. F. jószágigazgató szerint alp. néha evés közben, mikor í'olp. ' a^ az ételt vagy az italt visszautasította, heves szavakat használt, a kifejezésekre azonban tanú nem emlékszik, egyúttal megjegyzi tanú, hogy őt alp. gyakrabban figyelmeztette, mikor felp. aludt, hogy lassan járjon, nehogy felp.-t álmában háborítsa s azt is előadta, hogy alj), előtte emiitette, hogy felesége „rein verrückt", de egyidejűleg felemiitette, hogy 1900. febr. végével vagy márcz. elején dr. E. L. az alp. előtt kijelentette, hogy felp. elmebeteg és tanút megbízta azzal, hogy számára a troppaui tébolydából két szakavatott ápolónőt hozzon. K. H. tanú, ki mint szabónő volt peres felek 1 lázánál, nem hallotta, hogy alp. a felp.-t szidalmazta volna, állítja ugyan, hogy felek közt néhányszor heves szóváltás folyt, de hozzáteszi, hogy a szavakat nem értette; tapasztalta ugyan, hogy felp. rendelkezései nem teljesültek, sőt alp. parancsára azoknak ellenkezője történt, de kijelenti, hog3r egyes eseteket nem tud felsorolni, csak azt emliti fel, hogy mikor felp. 1897-ben egyik Rajna melletti hidegvizgyógyintézetben volt, otthon maradt szakácsnéja azt irta, hogy az alp. nem engedi a gyermekeknek azt főzni, a mit felp. rendelt. Ch. K. komornyiknak nincs tudomása arról, hogy alj), a feljí.-sel rosszul bánt. A felp.-i tanuknak ezen vallomásaiból nem állapitható az meg, hogy alp. a felp. iránt együttélésük ideje alatt tanúsított magaviseletével oly súlyosan megsértette volna házastársi kötelességeit, hogy emiatt a további életközösség felp.-re nézve elvi selhetlonné válhatott volna. Alp.-nek az a ténye nem minősíthető a házassági törvény 80. §-ának a) pontja és végbekezdése szerint mérlegelendő házastársi kötelességszegésnek, hogy a kiskorú gyermekeket a háztól elküldötte, mert br. H. F. tanú vallomása szerint a gyermekek Prágába azért küldettek, mivel a komornyik gyermeke skarlátban megbetegedett, valamint az sem szolgálhat bontó okul, hogy mikor felp. elhagyva alp.-t, Bécsbe ment, állítólag tébolydába vitetni akarta, mert a hivatalos iratok szerint alj), a Bécs belvárosi cs. kir. rendőrbiztosságnál, 1900. ápr. 12-én nejének hatósági orvossal leendő megvizsgáltatását kérte ugyan, de minthogy a kiküldött rendőrorvosnak ápr. 17-én kelt véleményes jelentése szerint felp.-nek lelki világában pathologiai zavar nem volt megállapítható, semmiféle lépést ellene tovább nem tett és felp. az alp. beleegyezésével nővéréhez Brünnbe még u. a. hóban elutazott, a közhatósági orvos általi megvizsgáltatásnak pedig alapul szolgálhatott a dr. E. L. orvos által rövid idővel azelőtt br. H. F. előtt is tett és fentebb már felemiitett nyilatkozata. (1902. nov. 28. 757!.)