Magánjog 2/1. kötet, Családjog és kötelmi jog 1. (Budapest, 1906)

44 Családjog-. 1894: XXXI. hagyás tényének formai megállapítása a visszatérésre vonatkozó feltcz. hívás alapja, s a mennyiben az elhagyás ténye, ideje s az attól sz᧕ a^ niitott hat havi idő lejárta meg van állapitva, a határozat kibocsátásának van helye a felek meghallgatása s bizonyitás felvétele nélkül. Az eljárás ezen módjából, de magából ezen pert megelőző eljárás természetéből és czéljából folyik, hogy ezen eljárás keretében sem az elhagyás szándékos, sem annak jogos ok nélkül való volta el nem biráltatik, s ezen kérdések a birói felhivásban meghatározott záros határidő sikertelen lefolyta után, az 1894: XXXI. tcz. 77. §. a) pontja alapján inditott per keretébe tartoznak, a hol az elhagyó nemcsak a birói felhivás elmulasztását igazolhatja, tehát előterjesztheti azon okokat, melyek folytán az életközösség visszaállítására vonatkozó birói felhívásnak eleget nem tett, de bizonyíthatja azt is, hogy maga az elhagyás jogos okból történt, s akár az egyik, akár a másik tény bizonyítása esetén megszűnik az életközösség visszaállítására vonatkozó birói felhivás joghatálya. Ezen felhivás tehát nem dönti s nem döntheti el az elhagyás jogos ok nélkül való voltát az ítélt dolog" hatályával akként, hogy már magában és pusztán a birói felhivás nem teljesítése a házassági törvény 77. §. a) pontjában meghatározott bontó okot feltétlenül megállapítaná; a bíróságnak tehát, figyelemmel a házassági perek jogi természetére is, a per keretében, mint érdemi kérdést kellene elbírálnia és eldöntenie : azon feltételek fenforgását, melyek a házassági törvény 77. §. a) pontjánál irányadók s melyek ezen szakasz alkalmazhatóságának lényeges kellékei. Peres felek közt az életközösség a bécsi cs. kir. orsz. tsz.-nek 1897. márcz. 26-án 26,420. szám alatt kelt végzése folytán szakadt meg, a mely végzés az osztrák honos feleket, ezek kölcsönös beleegyezése alapján, ágytól és asztaltól elválasztotta. A különválás és különélés alapja tehát a felekre illetékes bíróság által hozott határozat, s így a különélés nem jogtalan. Felp.-nő az 1898. ápr. 27-én kelt honosítási okirattal a magyar állampolgárok közé felvétetett, s az állampolgári esküt 1898. máj. 13-án le is tette. Egymagában ezen tény azonban a peres felek állapotán változást nem idézett elő, s a határozathozatal idején a felekre nézve illetékes bíróság végzése alapján folyó különélést egymagában nem tette jogos ok nélkülivé. A házassági törvény 114. §-ára e tekintetben azért nem történhetik utalás, mert a külföldi bíróság határozata idején a felek egyike sem volt magyar állampolgár. A magyar állampolgárság megszerzéséig felp. nőre a férj hazai törvényei voltak az irányadók; a külföldiek személyes állapota azon állam törvényei szerint ítélendő meg, melyhez mint alattvalók tartoznak. Ki van tehát zárva azon eset, hogy a magyar állampolgárság