Magánjog 2/1. kötet, Családjog és kötelmi jog 1. (Budapest, 1906)

114 Családjog1. 1394: XXXI. befejezte után felp. alp. tartózkodását bejelentvén, ugyanő saját *cz- személvében perbe idéztetett, azonban szabálvszerü idéztetése 99. 8 daczára, sem személyesen, sem meghatalmazott által meg1 nem jelent. Alp.-nek (a tanuk által igazolt) azon ténye, hogy egy idegen férfival közös háztartásban élve azzal házasságszerü viszonyt folytatott, kétségtelenül megállapítja a H. T. 80. §. c) pontjában szabályozott viszonylagos bontó ok fogalmát, minek folytán csak az vizsgálandó és állapitandó meg, vájjon felp. kereseti joga figyelemmel arra, hog}r tanuk vallomása szerint alp.-nő érinett viszonya jelenleg fenn nem áll, a H. T. 83. §-a értelmében időmúlás folytán nem szünt-e meg és hogy felek közt ezen érintett ok miatt a házas élet lehetősége teljesen kizártnak tekinthető-e ? A mi az elévülés kérdését illeti, tényként az állapitható meg, hogy alp. tiltott viszonya 1899. év őszig tartott. Minthogy pedig felp. keresetét 1899. nov. 14-ik napján már benyújtotta, kétségtelen az is, hogy felp. kereseti joga el nem évült. Fontolóra vétetett azon körülmény is, hogy figyelemmel arra, miszerint alp. holléte a második békéltetés megejtése, vagyis az eljárás befejezte után a biróság előtt ismeretessé lett, vájjon nem szükséges-e a H. T. 99. §-a értelmében a fenforgó bontó oknál kötelezőleg előirt ágy- és asztaltóli elválasztást újból előrebocsátani, miután a 11,392/1900. sz. Ítélettel meghatározott elkülönitésről alp.-nek közvetlen tudomása nem volt s miután azon itélet csak a részére kirendelt ügygondnok kezéhez kézbesittetett. Minthogy azonban az ügygondnokot, a ki a per birája által az 1868: LIV. tcz. 268. §-a alapján kirendeltetik, eltekintve egyes tételes perrendi intézkedésektől égyanazon jogkör és kötelezettség illeti meg, mint a meghatalmazott ügyvédet, mindazonáltal mégis azon megszorítással, hogy gondnokoltja terhére és hátrányára jogelismerést nem tehet, egyezséget pedig csak az illetékes gyámhatóság jóváhagyásától feltételezetten köthet s igy az ő kezéhez történt kézbesítések oly joghatálylyal birnak, mintha azok magának a gondnokolt kezéhez történtek volna, minthogy továbbá annak a körülménynek a hátrányait, miszerint alp. időközileg ismeretlen helyre távozott el, cnak ő maga köteles elviselni és ezzel felp. helyzete nem terhelhető s minthogy végül a H. T. 99. §-ának bekezdése értelmében az ág3r- és asztaltóli elkülönítés meg nem ismételhető s a mennyiben a 11,392/1900. sz. ítélettel elrendelt elkülönítés szabályszerűnek minősíthető, az újból nem rendelhető el, mindezen okoknál fogva a törvényszék az ágy- és asztaltóli elkülönítés megismétlését mellőzhetőnek találta. (1902. febr. 19. 1762. sz.) Nagyváradi T. (1902. máj. 31. 1289. sz.) és C. : hh. (1902. jun. 26. 4048. sz.)