Magánjog 2/1. kötet, Családjog és kötelmi jog 1. (Budapest, 1906)

Házasságkötés joga. lezettségére a nő későbbi vagyoni körülményei többé nem bírhat- 1894: XXXI. nak befolyással, mivel a házassági jogról szóló 1894: XXXI. tcz. *CZ90. és következő §-ainak egybevetéséből, az azokban foglalt rendelkezéseknek a törvényhozó azokban kifejezésre jutott szándékának megfelelő helyes értelmezése szerint azt kell megállapítani, hogy a törvény a házasság felbontása iránt lefolytatott perben vétkesnek nyilvánított és ezen az alapon a vétlen nő tartására kötelezett férjnek nem kívánta megadni azt a jogot, hogy a nő vagyoni viszonyainak később esetleg bekövetkezhető megjavultával a kiszabott tartás leszállítását vagy megszüntetését követelhesse. Az id. tcz. 91. §-a ugyanis kifejezetten rendelkezik arra nézve, hogy a 90. §. alapján kiszabott tartás felemelésének a változott vagyoni körülményekre tekintettel bizonyos esetekben helye van, oly rendelkezés ellenben, hogy a kiszabott tartás a nőnek később esetleg javult vagyoni körülményeire való tekintettel leszállittassék vagy megszüntettessék. a törvényben egyáltalában nem foglaltatik, a mi nyilvánvalóan arra mutat, hogy a törvényhozó ezt kizárni kívánta, a mi a törvényjavaslat indokolásának a javaslatot 113., 114. íj-aira vonatkozó részében határozottari ki is fejeztetett. Az a kérdés pedig, hogy a válóperben keletkezett Ítélet meghozatalakor a tartásdíj megállapításánál mindkét fél akkori vagyoni körülményei kellően figyelembe vétettek-e, a jogerős ítélettel szemben a pernek törvényszerű megújítása nélkül elbírálás tárgyává nem vehető. Végül az a körülmény, hogy a nejének tanácsára jogerejüleg kötelezett férj hagyatékára, mivel annak tartozásai a vagyont meghaladják, csőd nyittatott, szintén nem a tartási kötelezettség megszüntetésére, hanem esetleg csak arra szolgálhat alapul, hogy a tartási igénynyel biró nő, a mennyiben a csődnyitás előtt valamely meghatározott vagyonból való külön kielégítéshez előnyös jogot nem szerzett, a csődtörvény (57. §-ának megfelelően követelésének aránylagos kielégítésére szorittassék: a fen forgó esetre tehát az 1894: XXXI. tcz. 92. §-ának az a rendelkezése, hogy a férj örökösei a tartásnak a hagyaték tiszta jövedelme erejéig' való leszállítását kérhetik, alkalmazást nem nyerhet. Ezek szerint felp. keresete teljesen alaptalan lévén, a T. Ítéletét a most kifejtett okokból hh. kellett. (1904. jul. 7. 8554/1900. sz.) = A nő és gyermektartást lárgyazó határozatokat 1. a házastársak személyes jogánál, és rokonságból eredő jogviszonyoknál. Névviselési tilalom. 112. C.: A felb. ítélet azon rendelkezés mellőzésével, „hogy 94. §. alp.-nő felp. nevének viselésétől eltiltatik", eg}rébként hh. Indokok: Az 1894: XXXI. tcz. 94. §-a azt rendeli, hogy