Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

82 Birtok tulajdonú! származott M. Mihály tói reájuk. Ezen kaszáló tőszomszédságában van alp kaszálója s a két kaszáló közti határt képezi az azok között elvonuló több csigolyabokor őstörzse. Daczára ennek 1885. évben alp. a Zágonban 1885. okt. 1-én L. Benedek és Zs. Mihály által kiállított bizonyítvány szerint az abban jelzett távolságban felp.-ek tulajdonát képező kaszálójában az őstörzsöktől számítva a métereket, bele kaszáltatott és ez által 80 kr. értékű szénát vitt el, nem különben a kár megállapítása körül felmerült 3 frt 70 kr. költséget okozta. Az 1888. évi május 29-én helyszínén kihallgatott B. Antal József, N. Dávid U. Ferencz és T. József hittel megerősített vallomásukban igaaolják felp.-ek azon állítását, hogy a kérdéses kaszáló határit a csigolya-bokrok őstörzsöke képezi és 1885. évben alp. felp. kaszálójába bele kaszált. Alp beismerte, hogy 1885. évben a felp.-ek tulajdonát képező és saját tulajdonát képező kaszáló között végig vonuló csigolya-bokrok képezik a határt oly formán, hogy a csigolya-bokrok íelp. kaszálója felé eső oldalának széléig terjed az ő tulajdona s hogy ennek következtében éveken keresztül mint 1885. évben itt a szénát a csigolya-bokor őstör?sökén tuli részén jogosultságánál fogva lekaszáltatta. Hogy tényleg több éven át nem a felek kaszálója között elvonuló őstörzsökéig, hanem felp.-ek kaszálója felé eső széléig kaszáltatott alp. az általa hivatkozott tanuk igazolják, kik azonban a kaszáló közötti határ megállapítására vonatkozólag felvilágosítást adni nem tudnak. Ily körülmények között beigazoltnak volt veendő, hogy a peres felek tulajdonát képező kaszálók között végig vonuló csigolya-bokor őstörzsökei képezik a határt és daczára ennek alp. a felp. tulajdonát képező kaszálóba a csigolya-bokrok felp. kaszálója felé hajló széléig kaszáitatvári 1885. évben L. Benedek és Zs. Mihály által kiállított bizonyítványban körülirt területen és értékben felp.-eket alp. részéről a birtokháboritást konstatálván, a háborított birtokra visszahelyezni a fenti módon kellett. (1888. jun. 12. 981. sz.) Marosvásárhelyi T.: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felp.-eket keresetükkel elutasítja. Indokok: Sommás visszahelyezési keresetek feletti eljárás a tulajdonjog kizárásával csakis az utolsó tényleges birtoklás kiderítésében nyilvánulhat mely bíróilag is fentartandó, fenmaradván joga a pervesztes félnek erősebb jogát a törvény rendes utján érvényesíthetni. A fenforgó esetben azon kérdés, hogy a peres felek szomszédos kaszálója között a felp. avagy az alp. által jelölt vonal képezi-e a valódi határt? a sommás visszahelyezési kereset tárgya nem lehet, hanem igen az, hogy a felek melyike volt utolsó a peres területnek tényleges birtokában és illetve, hogy a felek melyike oltalmazandó a birtokban? Felperes számos tanúival bizonyította, hogy a peres területet 1885. évben történt állítólagos háboritására megelőzőleg 1884. évben és az előtt folytonosan felp. használta, kaszáltatta és ekként azt, hogy felp. a birtokost illető