Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

60 A birtok jóhiszeműségének végpontja nincsenek; miért is az ez érdemből hivatkozott tanuk kihallgatása mellőztetik, mindezeknek figyelembe vétele mellett és mivel felp.-ek jelen keresetükkel 21 éven át hallgattak, keresetükkel elutasitandók voltak. (1884. márcz. 31. 1664. sz.) Bpesti T.: Az elsőbirósági Ítélet megváltoztattatik; mert alp. nem vonta kétségbe, hogy férje halála után a hagyatéki ingatlanok birtokában azoknak zárgondnoki kezelés alá történt átadásáig 2 és 3A évig maradt; minthogy pedig az örököst az örökség megnyíltától annak haszonvételei is megilletik s miután alp. a birtoklása idejében beszedett jövedelmekről a 7880/860. sz. végzésben foglalt meghagyás ellenére nem számolt, az örökösök által kimutatott, illetve szakértőileg megállapított elvont hasznoknak, felp.-ek részére az ingatlanokbóli illetményeik arányában leendő megtérítésére kötelezendő volt. Nem volt figyelembe vehető alp.-nek az özvegyi jogra alapított azon érvelése, hogy mint az örökhagyó özvegye addig, mig közszerzemény és örökség czimén őt megillető része ki nem adatott, a hagyatéki javakat kiadni köteles nem volt, mert a jelen ügy elbírálásánál irányadó optk. a/, özvegy részére ilynemű jogokat nem biztosit s az emiitett törv. 797. §-a szerint senkinek sem szabad valamely örökséget önhatalmúlag birtokba venni; miből önként következik, hogy a birói átadás nélkül birtokba lépett alp. jogszerű és jóhiszemű birtokosnak nem tekinthető. De az elévülési kifogás sem bir alappal, mert eltekintve attól, hogy a hagyatéki eljárás jelen per indításáig mindig folyamatban volt, a jövedelmekről számadást kívánt fennemlitett végzés hozatalától a kereset indításáig az időközben hatályba lépett magyar törv.-ek által az elévülésre megkívánt időtartam sem folyt le. (1885. jan. 20. 29328. sz.) C. : A Bpesti T. ítélete a haszonvétel megtérítése iránti felp.-i keresetre vonatkozó rendelkezésére nézve megváltoztattatik és ez irányban a felp.-eket keresetüktől elmozdító elsőbirósági ítélet rendelkezése hagyatik helyben. Mert alp. mint az örökhagyónak özvegye az örökhagyó életében azzal együttesen a közös javakra nézve gyakorolt birtoklást jóhiszemüleg folytatván, ehhez képest tekintettel arra is, hogy alp.-nek az örökségi javak haszonélvezete végrendeletikig biztosíttatott és hogy az örökségi javakhoz közszerzeményi és örökösödési jogon kizárólagos igényt formált, alp. a hagyatéki ingóságokra nézve, az ezekből örökségi jutalékuk kiadatása végett felp.-ek által indított per folyamatba tételéig annyival is inkább jóhiszemű birtokosnak tekintendő, mivel felp.-ek a hagyatéki ingatlanokra nézve alp.-sel még 1862. február 15-én osztályos egyességre léptek és ezen egyesség folytán az ingatlanokbeli örökségi jutalékukat tényleg birtokukba is vették a nélkül, hogy ezen osztályos egyezség létrejöttekor az ingókbóli örökségi rész iránti követelési jogukat tüzetesen fentartották volna. Ennélfogva tehát alp. csak a per kezdetétől tartozik felp.-éknek az ingóságokbóli örökségi jutalék utáni haszonvétel megtérítéséül a törv.