Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

A jelzálogjog hatálya és terjedelme 635 folyt árverési vételárak együttes felosztásáról van szó; jelen esetben azonban az alp.-ek tulajdonát képező ingatlanra a végrehajtás még el sem rendeltetett és igy a felp.-nek ugyané torvényszakasz 3. bekezdése szerint kétségtelenül jogában állott az is, hogy a beváltás folytán reá átszállott követelésnek az elárverezett ingatlan vételárából való kielégítéséről egészen lemondjon és annak kielégítését egészben az egyetemleg lekötött másik jelzálogtárgyból kereshesse. (1899. évi G. 33. sz.) A jelzálogjog terjedelme a jelzálogos tökekövetelés kamatai tekintetében. (A C. 17. sz- t. ü. polg. határozata.) 842 Az 1881. évi LX. törv.-czikk 192. §-a a) pontjának azon rendelkezése, mely szerint csak az árverés napjától visszaszámítandó három évi kamatok elégitendők ki a tőkével egyenlő sorrendben, alkalmazandó-e s mennyiben a végrehajtási zálogjoggal bekebelezett s a sorrendi tárgyaláskor felszámított tőke-követelésnek megítélt, illetve bírói egyesség vagy közjegyzői okirat által megállapított kamataira is? (5041/1884 P. számhoz.) Határozat: Az 1881. évi LX. t,-czikk 192. §-ának a) pontjában foglalt megszorító rendelkezés nem alkalmazható a végrehajtási zálogjoggal bekebelezett tőkekövetelésnek azon, a végrehajtási bekebelezés alapjául szolgált ítéletben, vagy bírói egyességben, avagy közjegyzői okiratban megállapított kamataira, melyek a 'bekebelezés napjáig lejártak. Ezen kamatok, ha az árverés napjától visszaszámított három évnél régibb időtől fogva vannak is hátra, a bekebelezés sorrendjében sorozandók s elégitendők ki a vételárból. Ellenben a végrehajtási bekebelezés napja után lejárt kamatok az idézett törvény 192. §-a a) pontja rendelkezése alá esnek, tekintet nélkül a végrehajtási zálogjog bekebelezésére. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-cz. 192. §-ának a) pontja azon, a kérdés lényegét nem érintő eltéréssel, hogy a három év az árverés s nem a sorrendi tárgí-alás napjától számítandó vissza, — ugyanazt rendeli, amit rendelt már az 1868. évi LTV. t.-czikk 148. §-a; és a törvénykezési rendtartásnak ezen szakaszát a törvényes gyakorlat mindig ugy értelmezte, hogy az nem alkalmazható a tőkekövetelés oly kamataira, melyek végrehajtási zálogjoggal vannak a telekkönyvi rendszernek megfelelően bekebelezve. Nem is volna indokolható az, hogy a tőke bekebelezése s a kamat egyszerű telekkönyvi kitüntetése már magában biztosítsa a hosszabb időről való kamathátralék elsőbbségét — kárával a