Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Pár bér 589 nincs, következésképen ama kitétel arra mutat, hogy nem a lekötelezettek alanyában, hanem a lekötelezés által jogosítottnak alanyában és esetleg a lekötelezés módjában vagy mérvében történt változás és pedig annál inkább; mert az a szolgáltatás, ami abban a kitételben kiköttetik, természeténél fogva olyan, hogy a kérdéses okirat keletkezésének idejében volt viszonyok figyelembe vételével a maguk valójában a politikai község részéről természetben teljesithetőknek nem is tekinthetők; és mert, ha a kérdéses okirat egyéb rendelkezéseiben van is a politikai község részéről lekötelezés, abban az okiratban általában véve és lényegileg mások is kétségtelenül lekötelezetteknek jelentkeznek. Annál a szabálynál fogva tehát, hogy a párbér egyéb jogalkotó tények hiányában, csak a parochia kötelékéhez tartozó hiveket terheli, — egyéb jogalkotó tényeknek jelenleg csakugyan hiányában, a kérdéses okirat harmadik pontjában foglalt kitétellel lekötelezetteknek csak az illető hivek tekinthetők; ennek a lekötelezettségnek alapja tehát csak a parochiához tartozás és igy tisztán személyes viszony, következésképen pusztán ez a lekötelezés, miben különben a szolgáltatás lekötelezett alanyainál ingatlanra vonatkozás nem is foglaltatik, az illető községbeli úrbéri telkekre nézve dologi teher nem is lehet és amenynyiben e szolgáltatások teljesítése az úrbéri telkekre megosztottan történt, ez a körülmény csak a kérdéses szolgáltatások teljesítésének a hivek között felosztási módja gyanánt jelentkezik. A kérdéses okirat 4-ik pontjában kifejezetten ötven gazda, kik 67 régi Vs úrbéri telket birtak, kötelezte magát az illető lelkész részére évenként 67 mérő rozs, 67 drb csirke és 20 pengő forint kiszolgáltatására. Amennyiben Eperjes községben összesen csak 67 régi Vs úrbéri telek volt, ebből a körülményből, minthogy az ellenkező kimutatva nincs és minthogy a többször felhozott szabálynál fogva a párbér rendszerint a parochia kötelékéhez tartozó hiveket terheli, okszerűen azt kell következtetni, hogy a kérdéses okirat kiállításakor Eperjes községben az összes úrbéri telkek olyanoknak kezén voltak, akik az illető parochia kötelékéhez tartozó hivek voltak és hogy ezek a lekötött szolgáltatást a telkek arányában egyenlően felosztottan kívánták teljesíteni. Amennyiben pedig ugyanakkor Eperjes községben összesen 67 régi Vs teleknél több volt, ez esetben már ebből az okból sem lehet szó az illető községbeli összes úrbéri telkekre nézve dologi teherről,