Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

48 Birtok tekintettel a felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint a íelp. és a végrehajtást szenvedő között lévő mintegy családi jellegű viszonyra és arra, hogy felp. a fentiek szerint az ingatlan Jelének kétségtelenül tulajdonosa, és az ingatlannak nem házilag való kezelése a felebbezési biróság Ítéletében tényként megállapítva nincs, jelenleg magában véve nem is döntő. (1900. febr. 27. G. 633/1899. sz.) Névre szóló takarékpénztári betétkönyv tulajdonosául ki tekintendő ? 128 B p e s t i T. : Elsőrendű alp. azt, hogy a kereset tárgyát képező takarékpénztári betétkönyv felp. egylet nevére van kiállítva, beismeri, és igy ezen körülmény beigazoltnak tekintendő. Miután pedig a névre szóló értékpapír tulajdona azé, kinek nevére az kiállítva van, miután továbbá elsőrendű alp. abból, hogy a betétkönyv felp. nevére szól, tudhatta, hogy az nem másodrendű alp. tulajdona s igy afelett másodrendű alp. intézkedési joggal nem bir ; miután végre a hivatalból beszerzett bünperiratokból kétségtelen, hogy a kérdéses betétkönyv 2-od rendű alp által felp.-től jogtalanul sajátíttatott el ; tekintettel arra is, hogy elsőrendű alp.-nek a felp. és másodrendű alp. között fennállott viszonyról tudomása volt és igy tudnia kellett azt is, hogy az egyleti pénztárnok az egylet tulajdonát képező értékpapír elidegenítésére jogosultsággal nem bir, a kereseti betétkönyv tulajdonjogát felp.-nek odaítélni, elsőrendű alp.-nek ugyanezen betétkönyvre vonatkozó zálogjog szerzését rosszhiszeműnek tekinteni és alp.-eket ezen többször emiitett betétkönyv felp. mint tulajdonos részére leendő kiadásának eltűrésére kötelezni kellett. (1881. jan. 24. 59578. sz.) C. : Hh. annyival inkább, mert: ámbár a 2. szám alatti okirat tanúsítása szerint elsőrendű alp. megbízottjának a «J. és A.» czég a per tárgyát tevő takarékpénztári betétkönyvecskét az elsőrendű alp. által ellene váltókövetelésének behajtása végett vezetett végrehajtás elkerülése végett adta át, még is az átadás nem fizetés gyanánt, hanem csupán fedezetképpen történt azon kikötés mellett, hogy a «J. és A.» czég ama könyvecskét február hónap folyamán visszaváltani fogja. Már pedig tekintve azt, hogy a végrehajtási kielégítés készpénzzel történik és hogy a takarékpénztári betétkönyvecske készpénzt képvisel, arra, hogy ez fedezetül adassék, szükség nem lévén, a fedezet-adásnak más oka nem lehet, mint az, hogy akkor már tudva volt, miszerint a felp. egylet nevére szóló betéti könyvecske annak, és nem a fedezetet adó czégnek tulajdonát képezi. Minthogy pedig az^ a ki tudva idegen vagyont vesz át, a jóhiszeműséggel magát nem védheti és a Kt.-nek elsőrendű alp. által védelmére idézett 299. és 300. §§-ai is az idegen vagyon tulajdonjogának megszerzéséhez a jóhiszeműséget megkívánják: ezeknél fogva a másodbiróság helyesen kötelezte elsőrendű alp.-t annak