Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

28 Személyjog sülét feloszlását kimondó közgyűlési határozat meghozatala után elhalt egyesületi tagok jogutódait az alapszabályok 5. pontjában meghatározott segélypénz kiadására a követelési jog meg nem illeti. Minthogy pedig a felebbezési bíróság tényként azt is megállapította, hogy a felp.-ek jogelődei mindannyian az egyesület működésének megszüntetése vagyis 1897. évi április hó 19. napja után haláloztak el, annálfogva a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy alp.-nek a segélypénz fizetésére nézve kötelezettségét meg nem állapította. (1899. nov. 8. I. G. 386/99.) í>r> G.: Alaposnak találtatott alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy alperest a két rendbeli kereset értelmében fizetésre kötelezte, holott az alperes társulatnak 1897. máj. 27-én alkotott és 1897. aug. 22-én belügyminiszteri bemutatási záradékkal ellátott alapszabályai 6. §-a szerint kiházasitási segélyre csak annak! a tagnak van igénye, a ki egyfolytában legalább 3 évig máitagja volt a társulatnak s ha a tag ez idő betöltése előtt lép házasságra, csak akkor kapja ki azt őt megillető segélyt, ha az eseténkénti illetékek fizetése mellett a 3 évet szabályszerűen betölti, K. Márta és P. Sára azonban 1897. ápr. 6-án vétetvén fel tagokul a társulatba, habár férjhez mentek is, de felvételüktől fogva 3 évig az esetenkénti illetékeket felp. jogelőde be nem fizette. Habár K. Mártának és P. Sárának társulati tagul felvétele idejében oly tartalmi, korábbi alapszabály volt érvényben, a melynek határozmányai szerint (8. §. II. 1—4. pontjai) csak az egész segélyösszeg kiadása volt három évi tagsághoz kötve, az egy éven tuli és három éven aluli tagság pedig a segélyösszeg tyi vagy2/3 részére adott igényt és a régi alapszabályok megváltoztatását tárgyazó 1896. évi január 19-iki közgyűlési határozat kormányhatósági jóváhagyás hiányában érvényessé nem váll, de minthogy felperes jogelődei K. Márta és P. Sára tagként felvételük után és az uj alapszabálynak érvényes megalkotásakor is tagjai voltak az alperes társaságnak, az ennek közgyűlése által alkotott uj alapszabály reájuk, mint társulati tagokra szintén kiterjedt, mihez képest az ő igényükre alapított keresetek az 1897. máj. 27-én alkotott alapszabálv 6. alapján és értelmében jogszerű alappal nem bírnak. Alperesnek az a további panasza, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett, a mikor mellőzte az alperes részéről kívánt tanubizonyitást arra a tlényre, hogy a K. Mártának és P. Sárának tagként felvételekor a társulat pénztárosa közölte a beírást eszközlő T. Balog Józsefné Kruzsó Erzsébettel azt, hogy a felvétel 3 évi tagdíj-járulmány fizetésének feltétele alatt történik, a jelen ítélet következtében tárgytalanná vált. (1901. máj. 31. I. G. 196. sz.) = A Magy. Ált. Polgári Törvénykönyv Tervezetének 29. §-a szerint «egyes tagoknak az alapszabályokban biztosított külön jogait a jogosultak hozzájárulása nélkül közgyűlési határozat nem csorbíthatja,). Ugyanigy a német, törvény 35. §-a (Sonderrechte eines Mitgliedes.)