Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

242 A tulajdonjog korlátai melyekről az ágak levágattak, már az előző években történt csonkitások és galytörések következtében hanyatlanak, s mert felperes maga sem állította, hogy a levágott ágakat alperes magának megtartotta. (1895. jun. 11. 1261. sz.) Korhadt fa ledülése által okozott kár. 333 Igali j b g.: Az igali járás főszolgabírójának 1846/93. sz. a. kelt ítéletével kimondatott, hogy a felperes ökrére esett jegenyefa korhadt puhasága miatt dült, törött le, ezt tehát megállapítottnak kellett venni; azonban, mert ezen határozatban alperes gondatlansága, vétkes mulasztása kimondva nem lett, a jelen per során kellett vizsgálat tárgyává tenni. Már pedig a jelen per folyamán kihallgatott tanuk bizonyították, hogy a letörött fa teljesen korhadt, száraz volt, s hogy ezen állapota külsőleg is felismerhető volt, miből következett, hogy alperes tulajdonos azt közveszélyes voltánál fogva eltávolítani tartozott volna, s mert ezt tenni elmulasztotta, a felperesnek a mulasztása folytán okozott kár megtérítésére kötelezendő volt. (1894. márcz. 2. 496. sz.) Pécsi T.: Az elsőbiróság ítéletét az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. (1894. július 25. 3925. sz.) C: Felperes arra alapítja kártérítési keresetét, hogy alperesnek a kisgáti ut melletti pusztáján volt korhadt sorfákat, alperes alkalmazottjai gondatlanságból idejében nem vágatták ki, mely gondatlanságnak következménye az lett, hogy midőn felperesnek négyökrös szekere a kisgáti uton haladt, egy nyárfa a szekérre dőlt és az egyik ökör, a fa lehullása folytán szenvedett sérülések következtében elhullott. Habár a felperes részéről — a jelen per megindítása előtt — alperes ellen közigazgatási uton emelt panasz folytán tartott tárgyalás után, az igali járás főszolgabirája 1846/93. számú határozatával megállapította, hogy a kérdéses fa «korhadt puhasága» miatt dőlt le, tekintve, hogy ugyanezen főszolgabírói határozatban alperes gondatlansága vagy mulasztása nem lett megállapítva, pedig felperesnek kérelme panasz-feljelentésében alperesnek bírságolására is kiterjedt; tekintve, hogy felperes nem igazolta azt, miszerint alperes vagy alkalmazottjai, az 1890. évi I. t.-cz. értelmében a közutak felügyeletére hivatott hatóságok által, a kisgáti ut mellett levő korhadt sorfáknak kivágatására előzőleg utasíttattak volna, a tanuk egybehangzó vallomása szerint pedig a fa kidőlésének idejekor igen nagy — viharszerü — szél fujt: mindezeknél fogva a felperest ért kár, nem az alperes, illetve alkalmazottjainak mulasztásából vagy vétkes gondatlanságából keletkezvén, hanem az, nagyobb erőhatalom kifolyásából eredő véletlen balesetnek lévén tekintendő, az ekkép előidézett kárnak megtérítésére alperes nem kötelezhető, s emiatt mindkét alsóbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával, felperest keresetével teljesen elutasítani kellett. (1895. november 29. 10929. sz.)