Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

230 Közös tulajdon vánvalóan kitetszik, hogy azt a congressusok delegatioja csak utasításul akarta (a.dni az egyezségi eljárás vezetésére s eszközlésére kiküldendő bizottságoknak és hogy abban csak azokat a vezérelveket akarta kifejezni, a melyek alapján az egyezséget a vegyes román-szerb községekben létre hozandónak kivánta; de kimondotta a nevezett delegatio ama «Vereinbarang» XVIII. pontjában világosan, hogy a vegyes községekben megkisérlendo egyezség nem sikerülte esetén a különválás törvényes utón lesz szorgalmazandó. Ezzel maga a kongressusi delegáló mondta ki, hogy azok, kik a :<Vereinbarung» elvei alapján egyezségre lépni nem hajlandók, vagyonjogi igényeiket bírói utón érvényesíthetik. Ezt különben az 1868: IX. tez. 8. §-a is biztosította az érdekelt feleknek, ugy, hogy ebbeli jogaikat a mondott delegatio nem csorbíthatta, de nem is akarta megcsorbitani, mert ha az általa megállapított elveket mindenkire nézve feltétlenül kötelezőnek hitte volna, azokat, kik ama elvek alapján egyezséget kötni hajlandók nem lesznek, egy sikertelen per útjára bizonyosan nem utasítja vala. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy a biró az A) a. egyezményben foglalt elveket ott hol azokat a jog, igazság és méltányosság követelményével megegyezőknek látja, elfogadhassa s alkalmazhassa. így találta ezen bíróság a templomvagyonra nézve elfogadandónak azt, hogy a templomépületet, a templomtelket és a tfemplomi felszerelvényeket (a szláv nyelvű lytburgikus könyvek kivételével) tartsa meg magának osztatlanul természetben a felp. román egyházközség és azok becsértékét fizesse ki pénzzel az alp. szerb egyházközségnek a lélekszám arányához képest. Atba, hogy a templomépület s a templomi felszerelvények a román egyházközség osztályrészében adassanak ki természetben, beleegyezett az alp. egyházközség is, de a váltságösszeget azokért nem a lélekszám aránya szerint, hanem egyenlő arányban a becsérték felében követeli, és ily arányban kívánja a templomtelek felét is magának természetben kiadatni. Alp.-nek ezen igényét azonban az egyenlő osztályra vonatkozólag sem a m'ult, a ír.elyre hivatkozik, sem a corporatio jogi fogalma, a mit érvül hoz fel, nem támogatja. Mert ha be volna is bizonyítva az, hogy Knéz községe lakosságát hajdan túlnyomóan, sőt kizárólag szerbek képezték: ebből még azt, hogy a szerbek 1802-ben a templom építéséhez s felszereléséhez és egyáltalán az egyházközség alapításához a románoknál nagyobb vagy a románokéval egyenlő értékkel járultak, nem lehetne következtetni akkor, midőn az alp. szerb közönség 1872-ben 0. szerint mindent közösnek nyilvánítván, maga jelentette ki, hogy az egyházvagyonban külön igényelhető lésze nincs. És az alp. által 21. sz. a. csatolt történelmi értekezésben is az van mondva, hogy Knéz községben a szerbek szarna már 1716-ban nagyon megfogyott volt és helyöket mindinkább a románok foglalták el. A mi pedig a corporatio jogi fogalmából merített alp.-i érvelést illeti, Knézen nem két, hanem csak egy gör. keleti egyházközségi corporatio volt és van ma is: a knézi gör. kel. egyházközség nemzetiségi jelző nélkül, s hogy