Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Teljeskoruság 13 U Erzsébetvárosi j b g.: Felp. keresetét a C. alatti számla szerint 1891. máj. 6-án hitelbe vásárolt ékszerek árában 135 frt hátralék vételárra és a per költségeire intézte. Alp. a vételt elismeri, de kiskorúságára hivatkozván, a vételi szerződést az élet fentartására nem szükséges ékszerek tekintetében törvényes uton nem érvényesíthetőnek nyilvánítja és ez alapon felp. elutasítását kéri. Tekintettel azonban arra, hogy felp. a 7. alatt esketési bizonyitványnyal igazolta, hogy kiskorú alp. 1891. május 6-án a vételi szerződés kötése alkalmával nős volt és tekintettel arra, hogy az illetékes árvaszék által 611/94. sz. a. megküldött gondnoksági, hivatalos mint közokiratok által bizonyítva van, hogy kiskorú alp. 1891. ápr. 8-án gyámhatósági engedélylyel nősült meg és önálló háztartással ruháztatott fel: kiskorusitott alp. az 1877.: XX. t.-cz. 6. §-a szarint 1891. máj. 6-án teljeskorunak és a vételügyleí megkötésére feljogosítottnak tekintendő s következve a beismert kereseti összeg megfizetésére elmarasztalandó volt. C: Hh. még azért is, mert az árvaszéktől beszerzett iratok nem nyújtanak adatot arra nézve, hogy alp. mint a 23-ik évet meghaladó nős ember, az örökséget képező vagyon jövedelme feletti rendelkezésebn korlátozva volt volna. (1896. márcz 31. 2127/1896.) 35 C: Valamint a valóságos teljeskoruság a törv. által e végre megszabott idő leteltével azonnal kezdetét veszi, ekként a korengedélynél fogva nyert teljeskoruság is az e részben jogérvényes határozatra hivatott hatóság határozatának keltével azonnal hatályba lép s ez okból a nagykorúsítás tényének joghatályossága kezdetére nézve a korengedély kézbesítésének ideje figyelembe nem jöhet. (91. okt. 7. 183. sz.) 36 C.: A ténymegállapítás szerint felp. az E. alatti házassági szerződés kiállításakor még 24-ik életévét el nem érte!, s ekként kiskorú volt. Tekintve már most, hogy felp. még a szerződés megkötése napján {az alperessel kötött házasság következtében nagykorúvá vált, s az nem vitás, hogy a szerződés nemcsak a házasság megkötése által, hanem annak egyéb feltételei teljesítésével is tényleg érvénybe lépett, az pedig1 meg nem állapíttatott, hogy felp. a még kiskorúságában kötött szerződésnek férjhez menetele után ellent nem mondott, kétségtelen, hogy felp. e szerződést nagykorúsága elértekor is elfogadva, magáévá tette, mi abból is kitűnik, hogy felp. keresetét ép erre az általa nagykorúságában is érvényesnek elismert szerződésre alapította. Téves tehát iaí felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, mintha e szerződés érvénytelennek volna tekintendő. De egyébként is, ha valamely szerződés nem önjogu személy által köttetett meg, azt csak ennek törvényes képviselője, vagy nagykoruságának elérte után az annak idején cselekvőképességgel nem bírt szerződő fél jogosult megtámadni, s ekként a szerződésben másik szerződő